Szekerestörpény

Szekerestörpény (Tărpiu)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Kolozs
Község	Alsógyékényes
Községközpont	Alsógyékényes
Irányítószám	407349
SIRUTA-kód	55151
Népesség
Népesség	74 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	- (2011)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	355 m
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 08′ 37″, k. h. 23° 45′ 41″47.143534, 23.76148847.143534°N 23.761488°EKoordináták: é. sz. 47° 08′ 37″, k. h. 23° 45′ 41″47.143534, 23.76148847.143534°N 23.761488°E
Sablon • Wikidata • Segítség

Szekerestörpény (románul: Târpiu) település Romániában, Kolozs megyében.

Fekvése

Kolozsvártól 66 km-re északra, Déstől 12 km-re nyugatra, Alsógyékényes, Keménye és Szóváros közt fekvő település.

Története

1440-ben Tewrpen néven említik először.

Lakossága a reformáció idején felvette a református vallást. A 17. század közepéig önálló egyházközség volt, de a tatárbetörések hatására a hívek száma annyira megfogyatkozott, hogy 1680-tól Kodor filiája lett. A megcsappant magyar lakosság pótlására román jobbágyokat telepítettek le a faluba.

A filia 1770-től nagy nehézségekkel küszködött, amelynek legfőbb oka volt, hogy a falu birtokosa, Diószegi Ferenc áttért a katolikus vallásra és megvonta támogatását a reformátusoktól, akik saját jövedelmükből a templomot nem tudták fenntartani. 1820-ban még papja és kántora van a templomnak, de gótikus temploma hamarosan elhagyatott lett és romos állapotba került. 1857-ben összeomlott, a lakosok pedig ezt követően köveit összeszedték és eladták. A református filia megszűnése nagy mértékben hozzájárult a magyar lakosság asszimilációjához vagy elköltözéséhez is.

A falu a trianoni békeszerződésig Szolnok-Doboka vármegye Dési járásához tartozott.

Lakossága

1910-ben 283 lakosa volt, ebből 267 román és 16 magyar nemzetiségűnek vallotta magát.

2002-ben 130 román lakosa volt.

Hivatkozások

Források

• Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6