Bádok

Bádok (Bădești)
Falukép, háttérben a református templommal
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Kolozs
Község	Borsaújfalu
Rang	falu
Községközpont	Borsaújfalu
Irányítószám	407597
SIRUTA-kód	60124
Népesség
Népesség	129 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	14 (2011)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	389 m
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 58′ 11″, k. h. 23° 38′ 11″46.96984, 23.63631546.969840°N 23.636315°EKoordináták: é. sz. 46° 58′ 11″, k. h. 23° 38′ 11″46.96984, 23.63631546.969840°N 23.636315°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Bádok témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Bádok (románul: Bădești, korábban Badoc) falu Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében.

Földrajz

Kolozsvártól 32 kilométerre északra, a Borsa-patak mellékvizének, a Bádoki-patak-nak völgyfejében fekszik. Nyugaton, északon és keleten átlagosan a tengerszint felett 500 méter magas dombok határolják. 1943-ban határából 919 hold volt erdő, 701 szántó, 240 legelő és 182 rét.

Nevének eredete

Kiss Lajos véleménye szerint német eredetű személynévből keletkezett. Első említése 1306-ból származik, ekkor Baduc néven. További névalakok: Badug (1334), Badok (1430), Badog (1507), Báldog (1716), Badak (1767), Baduk (románul, 1808), Buduk (1831), Bodok és Badocu (1877). Mai román neve hivatalos névadás eredménye.

Népesség

A népességszám változása

Etnikai és vallási megoszlás

2002-ben 139 lakosából 116 volt román és 23 magyar nemzetiségű; 114 ortodox és 22 református vallású. 1850-ben még 474-en lakták, közülük 278 volt román, 139 magyar és 57 cigány; 315 görögkatolikus, 153 református és hat római katolikus.

Története

Roska Márton a falu melletti Boroshegyen neolitikumi település maradványait tárta fel. Bádok kezdetben kisnemesi falu volt Doboka vármegyében, az újkorban magyar kisnemesek, román jobbágyaik és zselléreik lakták. A település súlypontja a 18. században tevődhetett át a patak jobb partjára. Itt épültek fel a nemesi kúriák, amelyeket egymástól nemcsak kertek, de erdőrészletek is elválasztottak. Ezeket a facsoportokat 1880 körül kivágták, helyükön árvizes rétek maradtak. Református gyülekezete 1766-ban 48 férfiból és 42 nőből állt. A 18–20. században határában követ termeltek ki, amelyet lakóházak építésére használtak. (1900-ban házainak 55%-a kőből épült.) A Czikó család udvarháza mellé 1810-ben római katolikus házikápolnát építtetett. Nagyobb birtokuk a 19. században a Békéssy, Nagy, Török és Tunyogi-Csapó családoknak volt benne. Általában a Borsa völgye legarchaikusabb, bezárkózó településének számított, bár a magyar kisnemesek viszonylag városias kultúrát képviseltek. 1876-ban csatolták Kolozs vármegyéhez. Református iskoláját 1895-ben államosították. 1943-ban a falu összes macskáját Mihálynak (ill. Mihainak) hívták. Lakosságának többsége a második világháború után a városokba költözött.

Látnivalók

• Református temploma eredetileg a 13. század második felében épült. Tornya román stílusú, ikerablakos. Belsejének vakolata alól a 2000-es években értékes falfestmények kerültek elő. A hajó északkeleti sarkában, a diadalíven és a négyzetes záródású szentélyben a 14. századi, az itáliai trecento hatása alatt álló freskók a magyarfenesi és marosszentannai falfestményekkel rokoníthatóak. A hajóban egy Madonna látható, továbbá álló szentek csoportja Keresztelő Szent Jánossal, Szent Zsigmonddal és Alexandriai Szent Katalinnal. A diadalívet egykor borító és a falakra is átnyúló Utolsó ítélet-kompozícióból a feltárás eddig négy apostolt hozott napvilágra, Krisztus alakja az átalakítások miatt megsemmisült. A szentélyben a kutatók két apostol ábrázolását bontották ki. Az északi falon egy későbbi, talán a 15. század második feléből való Fájdalmas Krisztus látható, amely a Krisztus-ábrázolások egy a középkori Magyar Királyság területéről máshonnan nem ismert típusát, az ún. Vasárnapi Krisztus-t képviseli. Ezen a Krisztus körül látható és különböző mesterségeket jelképező szerszámok a vasárnap tiltott tevékenységekre hívják föl a figyelmet. A déli hajófalon kívülről késő gótikus, pálcatagos kerettel díszített ajtó nyílik. A templomot 1735-ben jelentősen átépítették, majd a 18. század végén és 1838-ban ismét helyrehozták. Berendezését, karzatát és kazettás mennyezetét 1773-ban id. Umling Lőrinc és fia, Asztalos Umling János készítették.

Jegyzetek

Források

• ARCHAEOLOGICAL REPERTORY OF ROMANIA. Archive Of The Vasile Parvan Institute Of Archaeology – Site Location Index [2] Archiválva 2014. december 31-i dátummal a Wayback Machine-ben
• K. Kovács László: A borsa-völgyi juhászat. Budapest, 2008
• Hodor Károly: Doboka vármegye' természeti és polgári esmértetése. Kolozsvártt, 1837, 581–82. o.
• Mikó Imre: Az erdélyi falu és a nemzetiségi kérdés. Kolozsvár, 1932
• Márton Gyula: A kolozsmegyei Borsa-völgy állatnevei. Kolozsvár, 1945
• Jékely Zsombor: A Kolozs megyei Bádok falképei és az erdélyi falfestészet. In N. Kis Tímea (szerk.): Colligite Fragmenta!: Örökségvédelem Erdélyben. Budapest, 2010 [3]
• Dobokai dombvidék

További információk

• Kiss Loránd: A bádoki református templom falképei. Műemlékvédelem 2008/1
• Falutérkép

Kapcsolódó szócikkek