Zöldszárnyú bülbül
Zöldszárnyú bülbül | ||||||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||
Ixos mcclellandii Horsfield, 1840 | ||||||||||||||||||||||||
Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||
Hypsipetes mcclellandii | ||||||||||||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Zöldszárnyú bülbül témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Zöldszárnyú bülbül témájú médiaállományokat és Zöldszárnyú bülbül témájú kategóriát. |
A zöldszárnyú bülbül (Ixos mcclellandii) a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a bülbülfélék (Pycnonotidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
A fajt Thomas Horsfield amerikai ornitológus írta le 1840-ben, a Hypsipetes nembe Hypsipetes mcclellandii néven.[3]
Alfajok
- Ixos mcclellandii mcclellandii (Horsfield, 1840) – Nepál, Bhután, észak-India, északnyugat-Mianmar, dél-Kína;
- Ixos mcclellandii ventralis (Stresemann, 1940) – nyugat és délnyugat-Mianmar;
- Ixos mcclellandii tickelli (Blyth, 1855) – kelet-Mianmar és észak-Thaiföld;
- Ixos mcclellandii similis (Rothschild, 1921) – dél-Kína, északkelet-Mianmar, észak-Indokína;
- Ixos mcclellandii holtii (Swinhoe, 1861) – délkelet-Kína;
- Ixos mcclellandii loquax (Deignan, 1940) – északnyugat- és északkelet-Thaiföld, dél-Laosz;
- Ixos mcclellandii griseiventer (Robinson & Kloss, 1919) – dél-Vietnám;
- Ixos mcclellandii canescens Riley, 1933 – délkelet-Thaiföld és délnyugat-Kambodzsa;
- Ixos mcclellandii peracensis (Hartert & Butler, 1898) – dél-Thaiföld, Malajzia félszigeti része.
Előfordulása
Dél- és Délkelet-Ázsiában, Bhután, India, Kambodzsa, Kína, Laosz, Malajzia, Mianmar, Nepál, Thaiföld és Vietnám területén honos.
Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők, nedves és magaslati cserjések, valamint vidéki kertek. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése
Testhossza 24 centiméter, testtömege 27–41 gramm.[5]
Életmódja
Gyümölcsökkel és rovarokkal táplálkozik, esetleg nektárt is fogyaszt.
Szaporodása
Februártól szeptemberig (Indiában májustól augusztusig, Thaiföldön februártól augusztusig, Malajziában márciustól szeptemberig) költ.
Természetvédelmi helyzete
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. december 25.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. december 25.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2021. december 25.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2021. december 25.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2021. december 25.)
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2021. december 25.)
További információk
- Képek az interneten a fajról
- Xeno-canto.org - a faj hangja és elterjedési térképe
- Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap