Virányos (Budapest)

Ez a szócikk Budapest városrészéről szól. Hasonló címmel lásd még: Virányos (egyértelműsítő lap).

Virányos
Lóvasút
Közigazgatás
Település	Budapest
Kerület	XII. kerület
Népesség
Teljes népesség	3902 fő (2001)[1] +/-
Elhelyezkedése
Virányos Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 30′ 55″, k. h. 18° 59′ 22″47.515277777778, 18.98944444444447.515278°N 18.989444°EKoordináták: é. sz. 47° 30′ 55″, k. h. 18° 59′ 22″47.515277777778, 18.98944444444447.515278°N 18.989444°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Virányos témájú médiaállományokat.

A Virányos Budapest egyik városrésze a XII. kerületben.

Határai észak felől, az óramutató járása szerint: Budakeszi út a Kuruclesi úttól – Szilágyi Erzsébet fasor – Kútvölgyi út – Csermely lépcső – Csermely út – Zugligeti út – Kuruclesi út a Budakeszi útig.

Főbb belső útjai: Virányos út, Szarvas Gábor út, Dániel út.

Döbrentei Gábor 1847. évi dűlőkeresztelője alkalmával az addigi német Sauwinkel (Zugliget) egyik, virágos részét így nevezték el. 1849. május 6-án reggel Görgei Artúr, a szabadságharc katonai vezetője a Remetéhez címzett városmajori vendéglőből a Laszlovszky-majorba helyezte át főhadiszállását. 1849. május 10-én innen költözött át a nagy-sváb-hegyi Óra-villába, mivel a majorból nem lehetett a hadszíntérre látni. Ezt a történetet Jókai Mór is megírta A kőszívű ember fiai című regényében. 1927-ben a Virányos-Kútvölgyi Gazdasági és Kulturális Egyesület a Hadimúzeum kezdeményezésére emléktáblát állított ennek emlékére.

Az 1850-es években a majort Szekrényessy József, Széchenyi István munkatársa, Pest kulturális életének szervezője bérelte. Szekrényessy fellendítette a major életét. Jelentős vagyonát kulturális és társas összejövetelek szervezésére fordította. A Laszlovszky-majorban fürdőt építtetett, majd 1852-ben kölcsönkönyvtárt és olvasószobát hozott létre. A vendégeket saját szervezésű omnibuszjárata vitte ki a majorhoz.^[2][2]

1989. augusztus 14-én megnyitotta befogadó táborát a Magyar Máltai Szeretetszolgálat a német menekültek ellátására a Virányoson.^[3]

A Dániel út és Kiss Áron utca környékén épült fel a virányosi tisztviselőtelep az 1910-es években. Az építkezés beruházója a Virányosdűlői Tisztviselő Lakházépítő Szövetkezet volt. A legtöbb házat Jakab Árpád műépítész tervezte. Az eredetileg parcellázott telkek közül 27 telek beépítéséről lehet tudni.^[4] A 15/2013. (IV. 30) önkormányzati rendelet által helyileg védetté nyilvánította épületek a telepen: Dániel út 2., 4., 5/d, 6., 8., 10., 16., 22., Kiss Áron utca 5., 9., 16., 18., Szarvas Gábor út 18 szám. ^[5]

1892. július 13-án alakult egyesület, melynek alapító elnöke Sigray Pál, alapító titkára és pénztárosa Eperjessy István. Az egyesület küldetésnyilatkozata: „Az egyesület czélja a Zugliget iránti érdeklődés felébresztése és terjesztése, valamint anyagi és magyar kulturális érdekeinek előmozdítá­sa, lakossága között a társadalmi élet élénkítése. E czélját az egyesület akként igyekszik elérni, hogy egyrészt a Zugliget szépítését, a körülményekhez képesti rendezését, kocsi- és gyalogutak, ösvények létesítése által a közlekedést előmozdítja, útmutatók, térképek kiadásával stb., másrészt pedig a társadalmi élet társas összejövetelek, tánczvigalmak, hangversenyek, felolvasások, társas kirándulások stb. rendezése által élénkíti.”

Eperjessy István: Zugliget és vidéke

Sigray Pál (1892) Manninger Vilmos (1932) Krizsán György (1989)^{[6] [7]}

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

• Itt található a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, ami bár a Zugligeti úton található, a városrészeket tekintve a Virányoshoz tartozik.^[8]

Bővebben: Moholy-Nagy Művészeti Egyetem

A Virányosig közlekedő lóvasút első járata 1868. június 30-án indult. A lóvasút végállomásának épületét 1885–86-ban építették.^[9]

Az erdélyi fatányérosáról híres Szarvas vendéglőről kapta nevét a Szarvas utca 1899-ben.^[10] (A mai Zugligeti út 10 szám helyén állt). A hagyomány szerint a Szarvasban egy kénes meleg vizű forrás által táplált fürdő is a vendégek kényelmét szolgálta. Később Klóze Róbertné Schmidt Etel tulajdonába került.^[forrás?] Felújítása és 200 főt is vendégül látó fogadóvá alakítása után 1911-ben nyitotta meg a kapuit, 1928-ig működött.^[forrás?]

• Budapest teljes utcanévlexikona. (Dinasztia Kiadó – Gemini Kiadó, Budapest, 1998) ISBN 963-657-176-7