Román Népköztársaság Állami Díja

A Román Népköztársaság Állami Díja a második világháború utáni évtizedek legrangosabb romániai díja. A Román Népköztársaság Alkotmánya 44. és 45. cikkelyei értelmében a Minisztertanács 1949. december 22-én alapította az alábbi öt tárgykörben elért kimagasló teljesítmények jutalmazására: a) matematika és fizika; b) biológia, földrajztudomány és földtan; c) műszaki és agrártudományok; d) orvostudomány; e) történelem, bölcselet és jogtudomány; f) nyelvtudomány, irodalomtudomány és művészet. A határozat megszabta, hogy az állami díj két osztályát évente kell odaítélni.

Díjazás módja

Az I. osztályú díjjal kitüntetettek az 500 000 lej pénzjutalom és aranyjelvény mellett arra is jogot kapnak, hogy az RNK állami díjasa (Laureatul Premiului de Stat al Republicii Populare Române) címet viseljék. A II. osztályú díjjal kitüntetetteket 200 000 lejjel és ezüstjelvénnyel jutalmazták.

Az Államtanács a díjkiosztás módját ismételten szabályozta. A 119/1952-es dekrétum részletesebben felsorolja, hogy milyen téren elért teljesítményeket jutalmazhat a Minisztertanács. A 16–25. pont a különböző művészeti ágakra (zene, festészet-grafika, szobrászat, építőművészet, film, színház, széppróza, költészet, dramaturgia, irodalombírálat) vonatkozik. Ettől fogva az állami díjnak három osztálya van 25 000, 15 000 és 7500 lej pénzértékben, s a kitüntetettek az arany-, ezüst- és bronzjelvényeken és díszokleveleken kívül azt a jogot is megkapták, hogy az "állami díjas" címet viseljék. A dekrétum a díjak osztályok és tárgykörök szerinti számának évenkénti meghatározását, valamint az újonnan létesített Állami Díj Bizottság működési szabályzatának kidolgozását a Minisztertanács hatáskörébe utalta. Mivel az állami díj odaítélése versenypályázat jelleget nyert, a szabályzat értelmében a javaslati joggal felruházott testületek és intézmények (köztük az RNK Akadémiája, Írószövetség, KISZ) legkésőbb minden év okt. 15-éig voltak kötelesek a díjazásra javasolt műveket megfelelő indoklással benyújtani. Az Állami Díj Bizottság a javaslatokat felülvizsgálta, és legkésőbb azon év dec. 10-ig döntés végett a Minisztertanács elé terjesztette. A jegyzékbe csak az illető évben végképp befejezett (nyomtatásban megjelent, kiállított) alkotásokat lehetett belefoglalni. Miután a Minisztertanács döntését nyilvánosságra hozták, a díjak kiosztásáról a minisztertanácsi határozatban megszabott helyen és időpontban az Állami Díj Bizottság gondoskodott.

Az Államtanács további két lényeges módosítása az volt, hogy előbb az 57/1954 számú dekrétumával az irodalom és művészet terén osztályok szerint kiosztandó díjak összegét felemelte, majd 1961. júl. 3-án kelt 170. számú dekrétumával megszabta, hogy minden második évben Augusztus 23-a küszöbén ítéljék oda az állami díjakat, melyek pontos összegét esetről esetre a Minisztertanács lett hivatva megállapítani. Az átszervezett, nagyobb létszámú Állami Díj Bizottság, amelynek ekkor már Nagy István is tagja volt, egyazon személyt csak egy ízben javasolhatott állami díjra; kivételes esetekben a Minisztertanács eltekinthetett ettől a megszorítástól. Külön cikkely szögezte le, hogy csupán a javaslat megtétele előtt legalább hat hónappal befejezett vagy megjelent alkotások vehetők figyelembe.

1964 után az állami díjat egyedi esetekben, rendszerint csak egész életműért ítélték oda.

Romániai magyar díjazottak

Irodalom

Az évek folyamán számos élmunkás és műszaki értelmiségi mellett több romániai magyar író és művész is részesült a magas elismerésben. Az írók közül állami díjat kaptak (a római szám a kiosztott díj osztályát jelöli) a következő szerzők és művek:

1949: Asztalos István: Szél fúvatlan nem indul. Regény (II).
1950: Horváth István: Törik a parlagot. Regény (III)
1950: Hajdu Zoltán–Sütő András: Mezítlábas menyasszony. Színjáték (III).
1951: Kovács György: Foggal és körömmel. Regény (II)
1951: Horváth Imre: Békét követel az élet. Verseskötet (II).
1952: Létay Lajos: Új világ épül. Verseskötet (II)
1952: Kiss László–Kovács Dezső: Vihar a havason. Színmű (III).
1953: Asztalos István: Fiatal szívvel. Regény (II);
1953: Sütő András: Emberek indulnak. Elbeszélések (III)
1953: Szemlér Ferenc: Harcolni híven. Verseskötet (II)
1953: Majtényi Erik: Őrségen. Verseskötet (III).
1954: Kiss Jenő: Úti rapszódia. Verseskötet (III).
1955: Nagy István: A legmagasabb hőfokon. Regény, 2. átdolgozott kiadás (I)
1955: Szabédi László: Válogatott versek (II).
1962: Szabó Gyula: Fűhúzó április. Elbeszélések (30 000 lej).

Tudományos művek

1950–51: Palocsay Rudolf (I).
1953: Nyárády Erazmus Gyula (I).
1955: Izsák Sámuel, Valeriu I. Bologával közösen (II).
1964: Zörgő Benjámin, Al. Roșcával és Vasile Pavelcuval közösen (I).

Képzőművészet

1949: Bordi András (II).
1950–51: Barabás István, Gy. Szabó Béla, Csorvássy István (II).
1952: Miklóssy Gábor (I), Szőnyi István, Agricola Lídia, Fekete József (II), Szobotka András (III).
1953: Abodi Nagy Béla, Vida Géza (III).
1954: Szőnyi István, Szobotka András (I), Abodi Nagy Béla, Kazár László (III).
1962. Erdős Imre Pál (30 000 lej).
1964. Szervátiusz Jenő (30 000 lej).

Színművészet

1952: Delly Ferenc, Kovács György, Szabó Ernő, Tompa Miklós (II).
1954: Andrási Márton, Kovács György (I).

Zene

1955. Eisikovits Mihály Miksa (II).

Források

Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés II. (G–Ke). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1991. ISBN 973-26-0212-0

További irodalom

Asztalos István: A nagy kitüntetés. Utunk 1951/20.
Colecția de legi, decrete, hotărîri și dispoziții 1956/IV. és 1964/VI.
Colecția de Hotărîri și Dispoziții ale Consiliului de Miniștri 1964/60.
Repertoriul general al legislației în vigoare publicată pînă la 1 ian. 1966. 527–28.