IPA |
IPA-kód | 136 |
IPA-jel | ʂ |
IPA-kép | |
X-SAMPA | s` |
Kirshenbaum | s. |
Hangminta | hallgat |
A retroflex, zöngétlen réshang egyes beszélt nyelvekben használt mássalhangzó. A nemzetközi fonetikai ábécé (IPA) e hangot a ʂ jellel jelöli, X-SAMPA-jele pedig s`. Mint minden retroflex mássalhangzónak, ennek is úgy képezhető az IPA-jele, hogy a megfelelő alveoláris mássalhangzó jelének (esetünkben az alveoláris, zöngétlen réshang s jelének) aljára egy jobbra mutató kampót illesztünk. IPA-jele tehát egy kis s betű, amelynek bal alsó végéből egy jobbfelé tartó farok ágazik ki, vö. s és ʂ. Bár meg lehet különböztetni laminális, apikális és szubapikális képzésmódot, ezek egyik nyelvben sem állnak szemben egymással.
Jellemzői
A retroflex, zöngétlen réshang jellemzői:
- Képzésmódja szibiláns réshang, ami annyit tesz, hogy a légáramlat a nyelv által a képzéshelyen megformált résbe, majd a fogak éléhez kerül, így magas frekvenciájú légörvényt kelt.
- Képzéshelye retroflex, ami eredendően azt jelenti, hogy a nyelvhegy visszahajlításával jön létre, tágabb értelemben viszont annyit tesz, hogy posztalveoláris anélkül, hogy palatalizált lenne. A jellegzetes, nyelvhegy alatti (visszahajlított) képzésmód mellett tehát a nyelv érintkezhet apikálisan (a hegyével) vagy laminálisan (laposan) is.
- Zöngésségi típusa zöngétlen, így a hangszalag rezgése nélkül képződik.
- Orális mássalhangzó, azaz a levegő a szájon át tudja elhagyni a beszédképző szerveket.
- Centrális mássalhangzó, tehát a légáram a nyelv közepénél halad át, nem pedig a szélénél.
- Légáram-mechanizmusa pulmonikus egresszív, vagyis a levegőt pusztán a tüdővel és a rekeszizommal kilélegezve képezhető, akárcsak a legtöbb más beszédhang.
Előfordulása
Némelyik alábbi átírásban mellékjelek különböztetik meg az apikális [ʂ̺]-t és a laminális [ʂ̻]-t.
Nyelv | Szó | IPA | Jelentés | Jegyzet |
abház | амш | [amʂ] | ’nap (időszak)’ | L. abház hangtan |
feröeri | fýrs | [fʊʂ] | ’nyolcvan’ | |
kínai | mandarin | 石/shí | [ʂ̺ɻ̩˧˥] | ’kő’ | L. mandarin hangtan |
lengyel[1] | szum | [ˈʂ̻um] (segítség·infó) | ’suhog’ | L. lengyel hangtan |
malajálam | കഷ്ടി | [käʂʈi] | ’szűkös’ | |
norvég | forsamling | [fɔʂɑmːlɪŋ] | ’összejövetel’ | L. norvég hangtan |
orosz[1] | шут | [ʂut̪] | ’bolond’ | L. orosz hangtan |
pastu | déli nyelvjárás | ښودل | [ʂ̺odəl] | ’mutatni’ | |
svéd | fors | [fɔʂ] | ’zúgó’ | L. svéd hangtan |
telugu | అభిలాషి | [ʌbʱilaːʂi] | ’az, aki kíván’ | |
toda[2] | pɔʂ | ’egy klán neve’ | |
torwali[3] | ? | [ʂeʂ] | ’vékony kötél’ | |
ubih | [ʂ̺a] | ’fej’ | L. ubih hangtan |
vietnámi | Ho Si Minh-városi nyelvjárás | số | [ʂ̺o˧˥] | ’szám’ | L. vietnámi hangtan |
yi | ꏂ/shy | [ʂ̺ɿ˧] | ’arany’ | |
zapoték | Tilquiapan[4] | példa szükséges | | | Az /ʃ/ allofónja [a] és [u] előtt. |
Hivatkozások
- ↑ a b Hamann (2004:65)
- ↑ Ladefoged (2005:168)
- ↑ Lunsford (2001:16–20)
- ↑ Merrill (2008:109)
Irodalom
- Hamann, Silke (2004), "Retroflex fricatives in Slavic languages", Journal of the International Phonetic Association 34 (1): 53–67, DOI 10.1017/S0025100304001604
- Ladefoged, Peter (2005), Vowels and Consonants (Second ed.), Blackwell
- Merrill, Elizabeth (2008), "Tilquipan Zapotec", Journal of the International Phonetic Association 38 (1): 107–114
- Lunsford, Wayne A. (2001), "An overview of linguistic structures in Torwali, a language of Northern Pakistan", M.A. thesis, University of Texas at Arlington, <http://www.fli-online.org/documents/languages/torwali/wayne_lunsford_thesis.pdf>
Nem pulmonikus mássalhangzók Csettintőhangok | ʘ | ǀ | ǃ | ǂ | ǁ |
Implozívák | ɓ | ɗ | ʄ | ɠ | ʛ |
Ejektívák | pʼ | tʼ | kʼ | qʼ | sʼ |
tsʼ | tɬʼ | tʃʼ | kxʼ | kʼ |
Affrikáták (zár-rés hangok) p̪f | b̪v | ts | dz | tʃ | dʒ | tɕ | dʑ | ʈʂ | ɖʐ |
t̪θ | d̪ð | tɬ | dɮ | cç | ɟʝ | kx | ɡɣ | qχ | ɢʁ |
A fenti táblázatok fonetikai jeleket tartalmaznak: némelyek tévesen jelenhetnek meg egyes böngészőkben. [Segítség] |
A párban szereplő jeleknél a bal oldali jelöli a zöngés hangot, a jobb oldali a zöngétlent. |
Az árnyékolt részek a lehetetlennek tartott pulmonikus hangképzési formákat jelölik. |
Az élénksárga hátterű hangok rövid és hosszú változatai fonémák a magyar köznyelvben, a halványsárga hátterűek pedig allofónként fordulnak elő. |
* A jel nincs definiálva az IPA-ban. |