Pikkelyes bíborbegy
Pikkelyes bíborbegy | ||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
A hím | ||||||||||||||||||||
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||||
Heliomaster squamosus (Temminck, 1823) | ||||||||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Pikkelyes bíborbegy témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Pikkelyes bíborbegy témájú kategóriát. |
A pikkelyes bíborbegy (Heliomaster squamosus) a madarak osztályának sarlósfecske-alakúak (Apodiformes) rendjébe és a kolibrifélék (Trochilidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
A fajt Coenraad Jacob Temminck holland zoológus írta le 1823-ban, a Trochilus nembe Trochilus squamosus néven.[3]
Előfordulása
Brazília keleti részén honos. A természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők és száraz szavannák, valamint erősen leromlott egykori erdők. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése
Testhossza 11,2–12,4 centiméter, testtömege 5–6,5 gramm.[3] A hím feje csillogó zöld, torka ibolyaszínű. Sötétzöld melle közepét függőleges fehér csík díszíti. A tojó barnás színű.
Életmódja
Magányosan keresgéli nektárból és rovarokból álló táplálékát.
Szaporodása
Fészkét ágvégekre készíti, növényi anyagokból és pókhálóból.
Jegyzetek
Források
- ↑ Iucnredlist.org: A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2018. március 25.) (angolul)
- A világ madarai. Budapest: Panem Kft (1994). ISBN 963-545-006-0
Külső hivatkozások
- Képek az interneten a fajról
- Internet Bird Collection - videók a fajról
- Xeno-canto.org - a faj hangja
- Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap