Petar Šegedin

Petar Šegedin (Žrnovo, 1909. július 8. – Zágráb, 1998. szeptember 1.),^[4][5] horvát író, akadémikus, egyetemi tanár, a Matica hrvatska és a Horvát Írószövetség elnöke.

Korčula szigetén, Žrnovóban született, itt végezte el az elemi és polgári iskolát, majd beiratkozott a középiskolára, melyet Dubrovnikban végzett el. Felsőfokú tanulmányait a zágrábi Pedagógiai Főiskolán és a Zágrábi Egyetem Filozófiai Karán végezte.^[4] Ezután Kula Norinskán, valamint szülőföldjén, a korčulai Račišćén dolgozott tanárként.^[4] 1936-ban érkezett Zágrábba, és csatlakozott Miroslav Krleža és társaihoz, a „Pečat” folyóirat fiatal jól ismert, liberális, szubjektivizmus és írói autonómia felé forduló köréhez. Šegedin először a Pečatban jelentette meg prózai írásait.

Irodalommal foglalkozott, és eredményesen próbálkozott novellák, regények, esszék és útleírások írásával. Számos tisztséget töltött be a kultúra és oktatás területén is. Mihovil Nikolić elnöksége alatt 1945-től 1947-ig a Matica hrvatska, a legjelentősebb horvát kulturális intézmény titkára volt. A Matica adta ki első és leghíresebb könyvét, „Djeca božja” (Az Isten gyermekei) címmel, majd a „Crni smiješak” (Fekete mosoly) című könyvet, valamint híres esszéinek gyűjteményét „Svi smo mi odgovorni” (Mindannyian felelősek vagyunk) címmel. Šegedin 1953-ban, majd 1968-tól 1970-ig a Horvát Írószövetség vezetője volt, 1989-ben pedig a Matica hrvatska elnökévé választották.^[4] Emellett egy ideig a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság párizsi nagykövetségének kulturális tanácsadójaként dolgozott.^[4] 1963-tól a Zágrábi Egyetem Irodalmi Tanszékének tanára, és a Horvát Tudományos és Művészeti Akadémia rendes tagja volt.^[5] 1961-ben a Horvát Tudományos és Művészeti Akadémia Irodalmi Osztálya folyóirata, a Forum egyik alapítója.

Petar Šegedin a horvát értelmiségiek azon csoportjához tartozott, akik Horvátországot szabad és demokratikus országnak akarták látni. Éppen politikai meggyőződése miatt tanácsolták neki, hogy hagyja el az országot, hogy elkerülje a tárgyalást és a börtönt. Felesége rokonainál telepedett le Németországban. A szabad Horvátország utáni vágya mellett aktívan harcolt a horvát nyelvért, emiatt konfliktusokba és különféle vitákba bocsátkozott politikai disszidensekkel. 1990-től, a megújulás időszakában a Matica hrvatska elnökeként intenzíven jelen volt a horvát irodalmi és közéletben.^[6] 1991-ben megkapta a Vladimir Nazor életműdíjat.^[4]

• Djeca božja (1946)
• Osamljenici (1947)
• Vjetar (1986)
• Crni Smješak (1969)

• Mrtvo more (1953)
• Na istom putu (1963)
• Orfej u maloj bašti (1964)
• Sveti vrag (1965)
• Izvještaj iz pokrajine (1969)
• Getsemanski vrtovi (1981)
• Tišina (1982)
• Licem u lice (1987)

Úton (1963)

• Eseji (1956)
• Essay o obliku i sadržaju (1955)
• Riječ o riječi (1969)
• Svi smo mi odgovorni (1971)

• A Petar Šegedin Napokat 2005 óta rendezik meg kétévente Korčulában.
• A Korčulai Városi Múzeumban 2006-ban létrehozott Petar Šegedin emlékgyűjtemény.
• Petar Šegedin Gimnázium Korčulában.

• ↑ Hrvatska encikopedija: Hrvatska enciklopedija: Šegedin, Petar. http://www.enciklopedija.hr. Leksikografski zavod Miroslav Krleža (Hozzáférés: 2022. március 13.)

• ↑ Krležijana: Krležijana enciklopedija: Šegedin, Petar. krlezijana.lzmk.hr. Leksikografski zavod Miroslav Krleža (2021) (Hozzáférés: 2022. március 13.)

• ↑ Proleksis: Proleksis enciklopedija: Šegedin, Petar. http://www.proleksis.lzmk.hr. Leksikografski zavod Miroslav Krleža (Hozzáférés: 2022. március 13.)

Ez a szócikk részben vagy egészben a Petar Šegedin című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.