Pamatos uhu
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 | ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Bubo sumatranus (Raffles, 1822) | ||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
 | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Pamatos uhu témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Pamatos uhu témájú médiaállományokat és Pamatos uhu témájú kategóriát. |
A pamatos uhu (Bubo sumatranus) a madarak osztályának bagolyalakúak (Strigiformes) rendjébe és a bagolyfélék (Strigidae) családjába tartozó faj.[1]
Rendszerezése
A fajt Stamford Raffles brit ornitológus írta le 1822-ben, a Strix nembe Strix Sumatrana néven.[2] Egyes szervezetek a Ketupa nembe sorolják Ketupa sumatrana néven.[3]
Alfajai
- Bubo sumatranus sumatranus (Raffles, 1822) - Mianmar déli része, Thaiföld délnyugati része, Malajzia, Szumátra és Bangka
- Bubo sumatranus strepitans (Temminck, 1823) - Jáva és Bali
- Bubo sumatranus tenuifasciatus Mees, 1964 - Borneó [1]
Előfordulása
Délkelet-Ázsiában, Brunei, Indonézia, Malajzia, Mianmar, Thaiföld és Szingapúr területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki esőerdők, valamint ültetvények és vidéki kertek. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése
Testhossza 46 centiméter.[5] Mellkasa és hasa fehér barna csíkokkal. A mellkasa mindig sötétebb mint a hasa. Lábai tollasak, szeme sötétbarna.
 |
Életmódja
Egyedül vagy párban figyelhető meg magas lombozatban, gyakran ül közel a fa törzséhez. Tápláléka nagyobb rovarokból, madarakból, kisemlősökből és hüllőkből áll.
Szaporodása
A pamatos uhu egy életre választ párt. A fészekalja 1 tojásból áll. A szaporodási időszaka a helyszíntől függ.
Természetvédelmi helyzete
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
- ↑ a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. augusztus 30.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2021. augusztus 30.)
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. augusztus 30.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2021. augusztus 30.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2020. október 27.)
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2021. augusztus 30.)
- Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar neve
További információk
- Képek az interneten a fajról
- Internet Bird Collection - videók a fajról
- Xeno-canto.org - a faj hangja és elterjedési területe
Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
