Kongói Köztársaság
Ez a szócikk a Brazzaville fővárosú országról szól. Hasonló címmel lásd még: Kongó (egyértelműsítő lap). |
Nem tévesztendő össze a következőkkel: Kongói Demokratikus Köztársaság és Kongói Köztársaság (Léopoldville). |
Kongói Köztársaság | |||
République du Congo (franciául) | |||
| |||
Nemzeti mottó: Unité, Travail, Progrès (Egység, Munka, Haladás) Nemzeti himnusz: La Congolaise | |||
Fővárosa | Brazzaville | ||
d. sz. 4° 15′ 58″, k. h. 15° 16′ 59″-4.2661111111111, 15.2830555555564.266111°S 15.283056°EKoordináták: d. sz. 4° 15′ 58″, k. h. 15° 16′ 59″-4.2661111111111, 15.2830555555564.266111°S 15.283056°E | |||
Legnagyobb város | Brazzaville | ||
Államforma | félelnöki köztársaság | ||
Vezetők | |||
Elnök | Denis Sassou-Nguesso | ||
Miniszterelnök | Anatole Collinet Makosso | ||
Hivatalos nyelv | francia | ||
Beszélt nyelvek | lingala, kituba, kongo | ||
Függetlenség | Franciaországtól | ||
Függetlenség kikiáltása | 1960. augusztus 15. | ||
Elődállamok | Kongói Népköztársaság (1969–1992) | ||
Tagság | Lista
| ||
Népesség | |||
Népszámlálás szerint | 5 260 750 fő (2017)[1] | ||
Rangsorban | 114. | ||
Becsült | 6 000 000 [2] fő (2022) | ||
Rangsorban | 114. | ||
Népsűrűség | 17 fő/km²[3] | ||
Rangsorban | (180-190.) | ||
Főbb etnikumok | kongók 40,5% tekék 16,9% mbochik 13,1% sanghák 5,6%[4] | ||
Vallások | főleg keresztény | ||
GDP | 2019-es becslés[5] | ||
Összes | 11,162 milliárd USD (137.) PPP: 32,516 milliárd USD | ||
Egy főre jutó | 2444 USD (134.) | ||
HDI (2018) | 0,608[6] (138.) – közepes | ||
Gini-index (2011) | 48,9[7] | ||
Írástudatlanság | 17,95[8] | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 342 000 km² | ||
Rangsorban | 64. | ||
Víz | 3,3% | ||
Időzóna | WAT (UTC+1) | ||
Egyéb adatok | |||
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |||
Pénznem | Közép-afrikai CFA frank (XAF ) | ||
Nemzetközi gépkocsijel | RCB | ||
Hívószám | 242 | ||
Segélyhívó telefonszám |
| ||
Internet TLD | .cg | ||
Villamos hálózat | 230 V/50 Hz | ||
Elektromos csatlakozó | C és E típus | ||
Közlekedés iránya | jobb oldali | ||
A Wikimédia Commons tartalmaz Kongói Köztársaság témájú médiaállományokat. | |||
A Kongói Köztársaság (franciául: République du Congo), vagy más néven Kongó-Brazzaville független köztársaság Közép-Afrikában, túlnyomórészt a Kongó-medencében helyezkedik el. Északnyugaton Kamerun, északkeleten a Közép-afrikai Köztársaság, keleten és délen a Kongói Demokratikus Köztársaság, délnyugaton Angola Cabinda exklávéja és egy rövid szakaszon az Atlanti-óceán, illetve nyugaton Gabon határolja. Fővárosa és legnagyobb városa Brazzaville. A hivatalos nyelv a francia, továbbá két nemzeti nyelv van, a bantu nyelvekbe tartozó kituba és lingala. A legmagasabb pontja az 1020 m magas Mont Nabemba, a leghosszabb folyója a Kongó, amely az Ubangival természetes határt képez a Kongói Demokratikus Köztársasággal.
Az ország Francia Egyenlítői-Afrika része volt egészen 1960. augusztus 15-én, amikor megalakult a független Kongói Köztársaság. 1969-ben egy marxista-leninista állam jött létre Marien Ngouabi vezetésével. Az első többpárti parlamenti választást 1992-ben rendezték meg, de a demokratikus átalakulást megszakította az 1997-ben kezdődő kongói köztársasági polgárháború, amivel az 1979 óta a Kongói Munkáspártot vezető Denis Sassou Nguesso került újból hatalomra, így 1997 óta ő az ország egyetlen elnöke.
Földrajz
Az országnak viszonylag kicsi tengerpartja van (170 km), viszont észak felé messze benyúlik a szárazföldbe (1200 km). Az ország legnagyobb területeit lapos fennsíkok és mocsaras völgyek teszik ki. A természetes növénytakarója változatos, a szárazabb déli területeken a szavanna, míg az északi, csapadékosabb területeken az esőerdő a jellemző.[9]
Domborzat
Délnyugatra egy tengerparti síkság fekszik, középen a Mayombé hegység emelkedik ki a kristályos kőzeteivel, az ország belsejében egy fennsík található.
Vízrajz
Keleti határát két nagyobb folyó, a Kongó és az Ubangi jelenti.
Éghajlat
Egyenlítő menti helyzete miatt a hőmérséklet egész évben egyenletes. A nappali hőmérséklet általában 24 °C, miközben a levegő páratartalma magas. Éjjel 16–21 °C-ra hűl a levegő. Az éves csapadékmennyiség a parti síkságon 1000 mm körüli, az ország központi vidékén 2000 mm-t meghaladja. Időben viszont nem egyenletesen oszlik el: a legszárazabb hónap június és augusztus, a legesősebb november.
Környezeti problémák
A főbb környezeti problémák közé tartozik a járművek kibocsátása miatti levegőszennyezés, főleg a nyers, kezeletlen szennyvízből származó vízszennyezés és az erdőirtás.
A faipar és más iparágak veszélyeztetik a környezetet, amelyekről viszont az állam nem tud lemondani. Súlyosbítja a helyzetet a hatékony kormányzat hiánya, a döntések átláthatatlan módja.[10]
Élővilág, természetvédelem
Az ország legnagyobb része a trópusi esőerdők zónájába esik. A síkságokon nagyon nehezen járható mocsarak alakultak ki, amelyek védelmet nyújtanak ritka állatoknak is. Ilyen például a gorilla.
Nemzeti parkjai
- Conkouati-Douli Nemzeti Park
- Nouabalé-Ndoki Nemzeti Park
- Ntokou-Pikounda Nemzeti Park
- Odzala-Kokoua Nemzeti Park
- Ogooué-Leketi Nemzeti Park
Természeti világörökségei
Az UNESCO világörökség-listáján egy terület van, a Sangha-folyó menti három nemzeti védettségű terület, amely három ország területét és nemzeti parkjait foglalja magában, a Kongói Köztársaság Nouabalé-Ndoki Nemzeti Parkját, Kamerun Lobéké Nemzeti Parkját és a Közép-afrikai Köztársaság Dzanga-Ndoki Nemzeti Parkját.[11]
Történelem
A térség legrégebbi lakói a pigmeusok. A bantu vándorlás idején bantuk váltották fel, olvasztották be őket. A bakongó nép egy bantu csoport, amely a mai Angola, Gabon és Kinshasa-Kongó egy részén is letelepült. Több bantu királyság épített ki kereskedelmi kapcsolatokat a Kongó folyó vízvidékével, a legnevezetesebbek: Kongó, Loangó, Teke. Az európaiakkal a kereskedelmi kapcsolat a 15. század végétől kezdve gyorsan kiépült – a belső területeken foglyul ejtett rabszolgákkal kereskedtek. A partvidék a transzatlanti rabszolga-kereskedelem kiindulópontja volt. Ez a kereskedelem a korai 19. századig folyt és végül aláásta a bantu királyságok erejét.
Patrice Émery Lumumba (1925. július 2. – 1961. január 17.) afrikai antikolonialista politikai vezető, a Kongói Demokratikus Köztársaság első szabadon választott miniszterelnöke. Művelt, tanult és intelligens politikus volt, ő vezette át Kongót a gyarmati sorból a független államok közé. Mérsékelt baloldalisága miatt azonban a Nyugattól nem kapott segítséget országa talpra állítására, ezért a szovjetekhez fordult. Ezt követően az Amerikai Egyesült Államok és Belgium által támogatott Mobutu Sese Seko, az ország későbbi véreskezű diktátora előbb megpuccsolta, majd belga zsoldosok segítségével kivégeztette, kiváltva ezzel az egész világ közvéleményének megdöbbenését. A belgák ellen azóta sem sikerült a nemzetközi bíróságoknak semmilyen ítéletet hozniuk Lumumba elnök meggyilkolásában való részvételükben. A köztársaság a Franciaország által kormányzott Közép-Kongó helyén jött létre, amikor 1960-ban kivívta a függetlenséget. Az új állam negyed évszázados kísérlete a marxizmussal 1990-ben – a közép-európai kommunista rezsimek bukásával egyidőben – véget ért, 1992-ben demokratikus úton választott kormányt iktattak be. 1997-ben egy rövid polgárháború után a korábban marxista Denis Sassou-Nguesso elnök került hatalomra.
Politika és közigazgatás
Az ország félelnöki rendszerű köztársaság.
A parlament két kamarás, egy 72 fős Szenátusból és egy 151 fős Nemzetgyűlésből áll.[12]
Az országot a Freedom House 2022-es jelentése a »nem szabad« kategóriába sorolta.[12]
Az elnököt közvetlenül választják, öt évre. A 2002-es alkotmány két mandátumra korlátozta az elnököt, és 70 éves korhatárt írt elő.[12] A Denis Sassou Nguesso elnök által javasolt 2015-ös alkotmányos népszavazás azonban megszüntette ezeket a korlátozásokat, lehetővé téve számára, hogy újra induljon. A népszavazást széleskörű tiltakozások követték és csalással vádolták.[12]
Denis Sassou-Nguesso elnök évtizedek óta szinte megszakítás nélkül megőrizte hatalmát az ellenzék súlyos elnyomásával.[12] Sassou Nguesso két legjelentősebb ellenfele a 2016-os elnökválasztás után börtönbüntetést kapott.[12] 2021-ben Sassou Nguesso a negyedik elnöki ciklusát nyerte meg, miután 1997-ben visszatért a hatalomba. Ekkor Sassou Nguesso a szavazatok 88,4 százalékát szerezte meg, egy ellenzéki csoport bojkottjával, a szavazók megfélemlítésével és az internet leállásával megzavart választáson.[12]
A korrupció és a több évtizedes politikai instabilitás hozzájárult a gyenge gazdasági teljesítményhez és a szegénység magas szintjéhez.[12] Gyakran jelentenek a biztonsági erők által elkövetett visszaéléseket, de csak ritkán vizsgálják ki őket.[12]
Közigazgatási beosztás
A Kongói Köztársaság közigazgatási területi felosztásának két szintje van, területi szinten a legnagyobb egység a megye (département), amelynek az alegysége a kerület. Az ország 12 megyére van osztva, amelyekből 2 városi terület, a főváros, Brazzaville és a második legnagyobb város, Pointe-Noire. A megyék tovább vannak osztva 86 kerületre. További 6 önkormányzati város van, amelyekbe beletartozik Brazzaville és Pointe-Noire is.
Megye | Főváros | Népesség (fő) | Terület (km2) |
---|---|---|---|
Bouenza | Madingou | 309 063 | 12 265 |
Brazzaville | Brazzaville | 1 373 382 | 100 |
Cuvette | Owando | 156 044 | 48 250 |
Cuvette-Ouest | Ewo | 72 999 | 26 600 |
Kouilou | Hinda | 91 955 | 13 650 |
Lékoumou | Sibiti | 96 393 | 20 950 |
Likouala | Impfondo | 154 155 | 66 044 |
Niari | Dolisie | 231 271 | 25 942 |
Plateaux | Djambala | 174 591 | 38 400 |
Pointe-Noire | Pointe-Noire | 715 335 | 44 |
Pool | Kinkala | 236 595 | 33 955 |
Sangha | Ouesso | 85 738 | 55 800 |
Külkapcsolatok
33 országnak van kongói köztársasági diplomáciai külképviselete, továbbá az Európai Uniónak és az Egyesült Nemzetek Szervezetének. Az ország az Afrikai Unió, a Frankofónia tagja. Határvitája a Kongói Demokratikus Köztársasággal van a határaikul szolgáló Kongó folyó mentén, aminek nagy részén a gyarmati korszak hagyatékaként nincs meghatározva a folyón lévő szigetek hovatartozása.
Védelmi rendszer
Bővebben: A Kongói Köztársaság hadereje |
Népesség
Általános adatok
Lakosok száma | 1 013 581 | 1 190 424 | 1 418 556 | 1 695 348 | 2 020 333 | 2 383 283 | 2 797 572 | 3 283 719 | 3 876 475 | 5 260 750 |
1960 | 1966 | 1972 | 1978 | 1984 | 1990 | 1996 | 2002 | 2008 | 2017 |
Legnépesebb települések
Bővebben: A Kongói Köztársaság városai |
Kép | Rang | Város | Megye | Népesség | Rang | Város | Megye | Népesség | Kép |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Brazzaville | 1. | Brazzaville | Brazzaville | 1 373 382 | 11. | Bouansa | Bouenza | 19 064 | Dolisie |
2. | Pointe-Noire | Pointe-Noire | 715 334 | 12. | Gamboma | Plateaux | 18 514 | ||
3. | Dolisie | Niari | 83 798 | 13. | Mossaka | Cuvette | 15 112 | ||
4. | Nkayi | Bouenza | 71 620 | 14. | Mindouli | Pool | 14 541 | ||
5. | Impfondo | Likouala | 33 911 | 15. | Oyo | Cuvette | 14 295 | ||
Pointe-Noire | 6. | Ouésso | Sangha | 28 179 | 16. | Makoua | Cuvette | 14 240 | Nkayi |
7. | Madingou | Bouenza | 25 713 | 17. | Loudima | Bouenza | 14 130 | ||
8. | Owando | Cuvette | 24 736 | 18. | Mossendjo | Niari | 13 238 | ||
9. | Sibiti | Lékoumou | 22 951 | 19. | Bétou | Likouala | 11 240 | ||
10. | Loutété | Bouenza | 19 212 | 20. | Djambala | Plateaux | 10 652 |
Etnikai megoszlás
A lakosság döntő többsége, 90%-a bantu. Általában alacsonyabb termetű, robusztus, fekete bőrű emberek.
A feketék főbb csoportjai:[14]
- az ország névadói a kongók, 52% az arányuk, két fő csoportjuk, a ba-kongó és a vili-kongó.
- a második legnagyobb csoport a teke, aránya 17%.
- a mbosik 12%-nyi arányt érnek el.
- kisebb csoport még a mbeték 5%-os aránnyal;
- további csoportok: 3–3% punuk és szangák; 2% maka, 4% egyéb kisebb csoportok tagjai.
A lakosság mindössze 2-3% pigmeus,[15] ők a terület igazi őslakói, akik a bantuk térhódítása miatt az őserdőbe húzódtak vissza, sokuk még ma is vadászatból és gyűjtögetésből él. A pigmeusok rendkívül alacsony termetűek, eredetük nem ismert, de nem rokonai az afrikai feketéknek.[16] [17]
Ezenkívül, van még kb. 1%-nyi fehér (európai) lakosa is az országnak, a francia gyarmatosítók utódai.
Az országban számos libanoni bevándorló is él, akik a francia uralom idején költöztek ide.[18]
Nyelvi megoszlás
- hivatalos: a francia,
- közvetítőnyelv: kituba (kongói) vagy monokutuba,
- további főbb nyelvek: kikongo, lingala és sok helyi nyelv és nyelvjárás.
A lakosság nagy része Pointe-Noire és a déli Brazzaville közötti vasútvonal mentén koncentrálódik, ahol a kituba (a kikongón alapuló kreol nyelv) az elsődleges nyelv. A lingala az ország ritkán lakott északi felében domináns.
Vallási megoszlás
A lakosság 30%-a római katolikus, 55%-a egyéb keresztény (főleg protestáns, afrikai egyházak követője), 15% egyéb (hagyományos afrikai vallású, muszlim, nem vallásos stb.)[4][19]
Szociális rendszer
Gazdaság
Általános adatok
A francia gyarmati múlt, majd a függetlenné válás után bekövetkezett szocialista gazdaságpolitika és az 1997–1998 évi polgárháború miatt elmaradott, a külföld felé eladósodott ország. Afrikai viszonylatban közepesen fejlett, ország elsősorban kőolajexportja révén emelkedik ki a környezetéből.[20] Agrár-ipari ország. A modern ipari szektor mellett a mezőgazdaság és a kézműipar emelkedik ki.
Gazdasági ágazatok
- A GDP összetétele szektoronként 2014-ben:[4] mezőgazdaság: 3,3%, ipar: 74,4%, szolgáltatások: 22,3%
- Munkanélküliségi ráta (2012-ben): 53%. A népesség 46,5%-a él szegénységi küszöb alatt.[4]
Mezőgazdaság
Fő termények: manióka (tápióka), cukornád, rizs, kukorica, földimogyoró, zöldségfélék, kávé, kakaó.[4]
Ipar
Fő ipari ágazatok: kőolaj-kitermelés, cementgyártás, faipar, sör-, cukor-, pálmaolaj-, szappan-, lisztgyártás, cigarettaipar.[4]
Természeti erőforrásokban gazdag, de ásványkincsei nagyrészt kiaknázatlanok. Az utóbbi években új kőolajlelőhelyeket fedeztek fel, elsősorban a part menti tengeren. Az olaj az állam bevételének mintegy 90%-át adja. Egyre nagyobb hangsúly kerül az ásványi kincsek kiaknázására is; a legfontosabbak a magnézium, kálisó, arany, de található még réz, ólom, cink is.
Kereskedelem
- A legfontosabb exportcikkek: kőolaj, fűrészáru, furnér, cukor, kakaó, kávé, gyémánt
- Importjában építőanyagok, gépek, élelmiszer, vegyipari termékek szerepelnek.
Fő kereskedelmi partnerek 2013-ban:[4]
- Export: Kína – 53,8%, Egyesült Államok – 11,1%, Ausztrália – 9,4%, Franciaország – 5,3%
- Import: Kína – 19%, Franciaország – 18,7%, Olaszország – 6,2%, Egyesült Államok – 5,5%, India – 5,1%, Belgium – 4,5%
Az országra jellemző egyéb ágazatok
Közlekedés
A közlekedési infrastruktúra fejletlen. Úthálózatának mintegy 1/10-e szilárd burkolatú (2007-ben).
Vasút
Bővebben: A Kongói Köztársaság vasúti közlekedése |
Két vasútvonala: Pointe Noire-Brazzaville és Monte Belo-Mbinda.
Az országban belül jelentős a hajózás, a hosszú hajózható folyószakaszoknak köszönhetően. Fő kikötői: Pointe Noire és Brazzaville.
Nemzetközi forgalmú repülőterek ugyancsak ebben a két városban találhatók.[20] Belföldön a nagyobb városok között (Brazzaville, Pointe Noire, Owendo, Ouesso, Dolisie stb.) is választhatjuk a repülőt. A helyi légitársaságok – Régional Express, Air Atlantic, Aero Service, Congo Airways, TAC) az ország mintegy tíz repülőterén elérhetők.[21]
Kultúra
Oktatási rendszer
Kulturális intézmények
Tudomány
Művészetek
Média
Hagyományok, néprajz
Gasztronómia
Volt francia gyarmatként francia kulináris hatásokkal is találkozni az országban. A nagyobb városokban francia pékségek, éttermek, kávézók és cukrászdák akadnak, s többnyire libanoniak vezetik őket. Nem ritkák az indiai és kínai éttermek sem. Tapasztalhatók még arab és ázsiai kulináris hatások a gasztronómiában. Az autochton ételek alapja a kecske- és baromfihús, valamint a hal.[18]
A folyók bővelkednek halakban; az édesvízi halak a fő fehérjeforrást képezik. A piacokon különféle sózott halakat kapni. Alapvető növényi élelemforrása a tápióka. Elterjedt nyugati-afrikai tésztaféle a fufu, amelynek alapja a tápióka és kukorica, s amelyet gyakran esznek kecskepörkölthöz.[18]
Fontos zöldség a főzőbanán, amelyet sütve esznek, ezzel helyettesítve a burgonyát.[18]
A szeszesitalok között a legelterjedtebb a pálmabor.[18]
Turizmus
Az országba érkezőknek rendőrségi, egészségügyi és vámügyi formanyomtatványt kell kitölteniük, valamint az útlevélen és vízumon kívül rendelkezniük kell a visszautazást igazoló jeggyel.
Egészségmegőrzés: malária, sárgaláz, tífusz, kolera, hepatitisz.
Sport
Az ország legnépszerűbb sportja a labdarúgás. A kongói labdarúgó-szövetséget 1962-ben alapították, és 1964 óta tagja a FIFA-nak. A kongói labdarúgó-válogatott legjobb eredménye az 1972-es afrikai nemzetek kupáján elért első helyezés volt, azonban labdarúgó-világbajnokságra még nem sikerült bejutnia. További népszerű sport még a kosárlabda és a tenisz.[22]
A Kongói Köztársaság az olimpiai játékokon 1964 óta két kivétellel mindegyik évben képviseltette magát, de még egy érmet sem sikerült szereznie. A legjobb eredményt eddig Franck Elemba érte el súlylökésben, amivel negyedik helyezést ért el a 2016. évi nyári olimpiai játékokon.
Az ország nemzeti és egyben legnagyobb stadionja a 60 000 fő befogadására alkalmas Stade Municipal de Kintélé, ami 2015-re készült a 2015. évi Afrikai játékok megrendezése alkalmából.
Ünnepek
Dátum | Elnevezés | Helyi név | Megjegyzés |
---|---|---|---|
Január 1. | Újév | Jour de l'An | |
Mozgóünnep | Húsvét | Pâques | |
Mozgóünnep | Húsvéthétfő | Lundi de Pâques | |
Május 1. | A munka ünnepe | Fête du Travail | |
Mozgóünnep | Mennybemenetel | Ascension | |
Mozgóünnep | Pünkösd | Pentecôte | |
Június 10. | A nemzeti függetlenség tanácskozásának emléknapja | Fête de la Commémoration de la Conférence Nationale Souveraine | |
Augusztus 15. | Függetlenség napja | Fête Nationale | |
November 1. | Mindenszentek | Toussaint | |
December 25. | Karácsony | Noël |
Jegyzetek
- ↑ Világbank-adatbázis. Világbank. (Hozzáférés: 2019. április 8.)
- ↑ World Population Review
- ↑ World Population Review 2022
- ↑ a b c d e f g Archivált másolat. [2020. augusztus 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. július 17.)
- ↑ https://www.imf.org/external/pubs/ft/weo/2019/01/weodata/weorept.aspx?pr.x=80&pr.y=5&sy=2019&ey=2024&scsm=1&ssd=1&sort=country&ds=.&br=1&c=634&s=NGDPD,PPPGDP,NGDPDPC,PPPPC&grp=0&a=
- ↑ Archivált másolat. [2020. április 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. június 15.)
- ↑ https://data.worldbank.org/indicator/SI.POV.GINI?locations=CG
- ↑ http://uis.unesco.org/en/country/cg
- ↑ Probáld F. 2002
- ↑ Archivált másolat. [2009. szeptember 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. április 7.)
- ↑ http://whc.unesco.org/en/list/1380
- ↑ a b c d e f g h i Republic of the Congo: Freedom in the World 2022 Country Report (angol nyelven). Freedom House. (Hozzáférés: 2022. augusztus 16.)
- ↑ https://www.citypopulation.de/Congo.html/
- ↑ A Világ országai, Nyír-Karta Bt. 2008
- ↑ „Les pygmées du Congo en "danger d'extinction"”, Le Monde , 2011. augusztus 5.. [2017. november 7-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2017. november 5.)
- ↑ Genetic Affinities of the Andaman Islanders, a Vanishing Human Population
- ↑ Discerning the Origins of the Negritos, First Sundaland People: Deep Divergence and Archaic Admixture
- ↑ a b c d e Republic of Congo Food and Drink (World Travel Guide)
- ↑ Archivált másolat. [2017. május 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. július 17.)
- ↑ a b Szlávik Tamás: Országok lexikona, 2007.
- ↑ Huber Péter: Kongó, 2006
- ↑ https://www.topendsports.com/world/countries/congo-republic.htm
Források
- Erdősi Ferenc. Afrika közlekedése. Pécs: Publikon Kiadó (2011). ISBN 978-615-5001-32-1
- ↑ Probáld F. 2002.: Probáld Ferenc: Egyenlítői Afrika államai. In: U.ő (szerk.): Afrika és a Közel-Kelet földrajza. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2002. Második kiadás. 160-161.
További információk
- A kormány hivatalos weboldala (franciául)
- A Konzuli Szolgálat tájékoztatója a Kongói Köztársaságról (magyarul)
- Földrajzportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap