Komnénosz Teodóra osztrák hercegné
Ez a szócikk II. Henrik osztrák herceg feleségéről szól. Hasonló címmel lásd még: Komnénosz Teodóra (egyértelműsítő lap). |
Teodóra | |
Supplinburgi Gertrúd és Komnénosz Teodóra | |
Ausztria őrgrófnéja és hercegnéje | |
Uralkodási ideje | |
1148 – 1177. január 13. | |
Elődje | Supplinburgi Gertrúd szász hercegnő |
Utódja | Ilona magyar királyi hercegnő |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Komnénosz-ház, Babenberg-ház |
Született | ? Konstantinápoly |
Elhunyt | 1184. január 2. Bécs |
Nyughelye | bécsi Schottenkloster |
Édesapja | Andronikosz Komnénosz bizánci herceg |
Édesanyja | Eiréné Aineiadissza |
Testvére(i) |
|
Házastársa | II. Henrik osztrák herceg |
Gyermekei | Ágnes, Lipót, Henrik |
A Wikimédia Commons tartalmaz Teodóra témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Komnénosz Teodóra osztrák hercegné (görögül: Θεοδώρα Κομνηνή, németül: Theodora Komnena, Herzogin von Österreich; ? – 1184. január 2.) bizánci hercegnő, II. Henrik osztrák herceggel kötött házasságra révén 1148–1156 között Bajorország hercegnéje és Ausztria őrgrófnéja, majd 1156–1177 között Ausztria hercegnéje.
Élete
Teodóra bizánci hercegnő születési dátuma nem ismert. Édesapja Andronikosz Komnénosz bizánci császári herceg (1108k.–1142), II. Ióannész bizánci császár és Piroska magyar királykisasszony második fia; édesanyja Eiréné Aineiadissza († 1150/51), akinek családja ismeretlen, bár egy dicsőítő költemény utalása szerint az Aineidáktól származott.[1] A házaspárnak három leánya és két fiúgyermeke született; Teodóra a harmadik gyermek volt a sorban.[2]
A hercegnő ifjúkori éveiről keveset tudni. Édesapja 1142-ben meghalt; 1147 második felében a hercegnő apai nagybátyja, I. Manuél császár odaígérte a hercegnő kezét a második keresztes hadjáratban részvevő III. Konrád német király féltestvérének, II. Henrik osztrák őrgrófnak és bajor hercegnek (1112–1177).[3] Az osztrák őrgróf özvegyember volt, első felesége, Supplinburgi Gertrúd szász hercegnő 1143-ban hunyt el; házasságukból nem származott utód. A bizánci hercegnő és az osztrák őrgróf menyegzőjére1148 második felében került sor Konstantinápolyban: „a bizánciakat megbotránkoztatta a nász, zokogtak a szeretetre méltó ifjú hercegnő láttán, akit szörnyű sorsra kárhoztattak, »feláldozták a nyugat szörnyetegének«, miként egy udvari költő mély részvéttel írta Theodóra édesanyjának; az esküvő azonban a német és a bizánci udvar teljes megbékélését tükrözte.”[4] Az esküvő után a pár hazatért a Nyugatra.[5]
Teodóra őrgrófné házasságkötése után is ápolta a kapcsolatot bizánci rokonságával: levelezett velük,[6] valamint legalább kétszer elutazott Konstantinápolyba.[7]
II. Henrik 1156-ban a német-római császár közbenjárására lemondott bajor hercegi címéről, de kárpótlásként osztrák őrgrófi titulusát hercegire emelték. A hercegi pár bécsi udvarában keveredtek a nyugati és a Teodóra hercegné hatására átvett görög-bizánci kulturális elemek. Az oklevelek jó és nemes hercegnéként magasztalják Komnénosz Teodórát,[8] aki bizonyos szempontból kiváltságos pozíciót élvezett: Nyugaton merőben szokatlan módon férjével együtt hódolt a német-római császárnak, fiai és leányai egyaránt örökölhették a hercegséget, és amolyan hozományként megkapta az osztrák tartományt.[9] A német-római törvényeknek megfelelően a külföldi származású Komnénosz Teodóra esetében a görög jogrendnek megfelelően kellett eljárni.[9] A hercegné jogait a regensburgi Privilegium minus, a német-római császár által kiállított adománylevél rögzítette.[10]
II. Henrik hercegnek és Komnénosz Teodóra hercegnének három gyermeke született:
- Ágnes (1151 körül–1182), III. István magyar király feleségeként magyar királyné; majd első férje halálát követően II. Hermann karintiai herceg hitveseként Karintia hercegnéje;
- Lipót (1157–1194), később V. Lipót néven Ausztria uralkodó hercege;
- Henrik (1158–1223), utóbb Mödling hercege.
Teodóra bizánci hercegnő és osztrák hercegné 1184. január 2-án hunyt el. A bécsi Schottenklosterben temették el.[2]
Jegyzetek
- ↑ Varzosz, Konsztantinosz: Η Γενεαλογία των Κομνηνών. (görögül) Theszaloníki: Centre for Byzantine Studies, University of Thessaloniki. 1984. 361–362. o. arch Hozzáférés: 2018. szeptember 3.
- ↑ a b Cawley, Charles: Byzantium 1057-1204. Medieval Lands database, Foundation for Medieval Genealogy (angolul) (2017. április 25.) (Hozzáférés: 2018. szeptember 3.)
- ↑ Runciman 1999 474. oldal
- ↑ Runciman 1999 484. oldal
- ↑ Ciggaar 1996 228. oldal
- ↑ Ciggaar 1996 346. oldal
- ↑ Ciggaar 1996 23. és 229. oldal
- ↑ Ciggaar 1996 230. oldal
- ↑ a b Ciggaar 1996 229. oldal
- ↑ Ciggaar 1996 229. és 351. oldal
Források
- ↑ Ciggaar 1996: Ciggaar, Krijnie N: Western Travellers to Constantinople: The West and Byzantium, 962–1204: Cultural and Political Relations. illusztrált kiadás. Leiden: E.J. Brill. 1996. ISBN 9004106375
- ↑ Runciman 1999: Runciman, Steven: A keresztes hadjáratok története. Szerk. Veszprémy László, ford. Bánki Vera és Nagy Mónika Zsuzsanna. Budapest: Osiris Kiadó. 1999. ISBN 963-379-448-X
Előző: Supplinburgi Gertrúd | Ausztria hercegnéje 1148–1177 | Következő: Árpád-házi Ilona |
- Középkorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap