Kőfúró csík

Kőfúró csík
Rajz a halról
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Magyarországon védett Természetvédelmi érték: 2 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata) Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes) Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii) Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii) Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei) Öregrend: Pontyszerűek (Ostariophysi) Rend: Pontyalakúak (Cypriniformes) Öregcsalád: Cobitoidea Család: Csíkfélék (Cobitidae) Nem: Sabanejewia Vladykov, 1929 Faj: S. aurata
Tudományos név
Sabanejewia aurata (De Filippi, 1863)
Szinonimák
Cobitis aralensis Kessler, 1877 Cobitis aurata De Filippi, 1863 Cobitis aurata aralensis Kessler, 1877 Cobitis hohenackeri Kessler, 1877 Sabanejewia aurata aralensis (Kessler, 1877) Sabanejewia aurata aurata (De Filippi, 1863)
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Kőfúró csík témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Kőfúró csík témájú kategóriát.

A kőfúró csík vagy törpecsík (Sabanejewia aurata) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe, ezen belül a csíkfélék (Cobitidae) családjába tartozó védett faj.^[1]

Előfordul a Kaszpi-tengertől egészen Délkelet-Európáig, azonban jelentős állományai a Duna vízrendszerében találhatóak meg. Elsősorban természeti szempontból értékes kisméretű, áramláskedvelő halfaj. Gazdasági jelentősége nincs, még a ragadozóhalak sem nagyon tudják elejteni, mert beássa magát a fövenybe és így nem találják meg.

A Kaszpi-tenger mellett elterülő Turáni-alföld és a Duna vízrendszere az elterjedési területének két legfőbb központja. Előszeretettel tartózkodik mély vizekben, elsősorban a 2 méternél mélyebb részeken lehet velük találkozni, de a Kazán-szorosnál 20 méteres mélységben is megtalálták már. Magyarország területén először 1948-ban igazolták hivatalosan a jelenlétét, de egyes kutatók szerint őshonos halfajunk. A gyors folyású vizeket kedveli, a folyók gyorsabb folyású szakaszain és a középhegységi patakokban él.^[2][3]

A S. aurata aurata Erdélyben a Maros felső folyása és a belé ömlő Nagy-küküllőben található meg. Korábban alfajként szerepelt a Duna vízrendszerében élő balkáni csík (S. aurata balcanica, Karaman, 1922 néven), mely Szlovákiáig fordul elő és a bolgár csík (S. aurata bulgarica, Drensky 1928 néven), melynek legészakibb élőhelye a Bódva. Az alfajokkal kapcsolatos szakmai álláspont nem egységes, hiszen az alfajok önálló leírásával is lehet találkozni.^[4]

Felsorolása az alfajoknak:

• Sabanejewia aurata aurata (De Filippi, 1865) szinonimája: Sabanejewia aurata radnensis (Jaszfalusi, 1951)
• Sabanejewia aurata aralensis (Kessler, 1877)
• Sabanejewia aurata bosniaca (Karaman, 1963)
• Sabanejewia aurata doiranica (Economidis & Nalbant 1996)

Legkönnyebben a vágó csíkkal lehet összetéveszteni, mert nagyon hasonlítanak egymásra. A mintázatukban mutatkozó eltérések szolgálhatnak a megkülönböztetés alapjául, hiszen a törpecsík testoldalán nagy és kicsi foltok alkotnak legfeljebb három hosszanti sort, míg a vágócsíkon öt sáv különül el. A további csíkféléktől, már könnyebb megkülönböztetni, hiszen a kövi csík teste hengeres a feje oldalról nem lapított. A réti csík oldalán nincsenek foltok, mert hosszanti sárga és barna csíkok tarkítják.^[2]

A hal testhossza 8-12 centiméter, legfeljebb 14 centiméter. Felső állkapcsán 6 hosszú bajuszszál ül. Pontosan a szem középvonala alatt kétágú erős tüske van. Egy hosszanti sor mentén 170-200 nagyon kicsi pikkelye van. A hímek a nőstényektől a testoldalon lévő jellegzetes megvastagodás alapján könnyen megkülönböztethetők. Ez az ivari különbség volt az alapja a Sabanejewia nemnek a Cobitis fajoktól történő elkülönítésének a vágó csíknál ez az ivari különbség nem figyelhető meg.^[4][5]

A csekély vízhozamú patakokban és az állóvizekben nem fordul elő. Jelentősebb vízhozamú folyóink paduc-, márna- és dévérzónájában él. A dévérzónában a kemény aljzatú sodrottabb szakaszokon, gyakran a folyó sodorvonalában tartózkodik szívesen, de az üledékes szélvizekben már ritkábban fordul elő. A mélyvizek lakójaként a mederfenéken található táplálékok közül az apró fenéklakókat víziférgeket, rovarok lárváit, puhatestűeket és alsóbbrendű rákokat fogyaszt. Oxigénigénye a hazai csíkfajok közül a legnagyobb.^[2][5]

Szaporodását kevésbé figyelték meg eddig. Az ivarérettséget kétéves korára elérő példányaik április-július között ívnak. A nőstények a viszonylag kevésszámú (200-300 darab) ikrájukat víz alatti növényekre rakják.^[2][5]

• Törpecsík (Sabenejewia aurata) (magyar nyelven). védetfajok.hu. (Hozzáférés: 2010. június 12.)^{[halott link]}
• Csíkok hazánkban (magyar nyelven). reticsik.blog.hu. (Hozzáférés: 2010. október 14.)

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. június 13.)
• A faj adatlapja a FishBase oldalán. FishBase. (Hozzáférés: 2010. október 14.)
• A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2010. október 14.)
• Golden Spined Loach Sabanejewia aurata (De Filippi, 1863). BioLib.cz. (Hozzáférés: 2010. június 13.)
• Sabanejewia aurata (De Filippi, 1863) (angol nyelven). Encyclopedia of Life. (Hozzáférés: 2010. október 14.)
• Sabanejewia aurata (De Filippi, 1863) (cseh nyelven). AQUATAB. (Hozzáférés: 2010. október 14.)
• Nalbant, T.T. and P.G. Bianco, 1998. The loaches of Iran and adjacent regions with description of six new species (Cobitoidea). Ital. J. Zool. 65:109-125.