Kövér Erzsébet

Rétháti Kövér Erzsébet (Arad, 1895. augusztus 12. – Győr, 1958. május 9.) magyar költő, műfordító, pedagógus.

Az erdélyi örmény nemesi Kövér család leszármazottja.^{[1] [2]}

Budapesten szerzett tanítói oklevelet, Aradon 1936-ig a római katolikus elemi fiúiskolában tanított. Az aradi Vasárnap állandó munkatársa, itt jelentek meg versei, meséi, műfordításai, olaszországi útleírásai. Számos írását, köztük irodalomtörténeti tanulmányait (Tompa Mihályról, Berzsenyiről, Csokonairól, a költő Savonaroláról) az Aradi Közlöny, Pásztortűz, Erdélyi Iskola közölte. Az EIT, az aradi Kölcsey Egyesület, a budapesti Petőfi Társaság és Ráskai Lea Irodalmi Társaság tagja.

Részben vallásos verseket írt, a női lélek érzékenységét formai tökéllyel fejezte ki. Áprily Lajos szerint "névtelen katona az erdélyi Thermopylaeban". Lefordította Mihai Eminescu és Octavian Goga, Goethe és Heinrich Heine több versét.

• Versek (Arad, 1924)
• Magamban (Arad, 1926)
• Sziklaélen (Arad, 1928)

• Fischer Aladár: Kövér Erzsébet verseskönyve. Vasárnap, 1924/26.
• Kiss Ernő: Magamban. Pásztortűz, 1926/9.
• Cserny Rózsi: Akinek lénye "Gránit"-ból való – kebelén pedig "Rózsákat" visel (Kövér Erzsébet költői arcképe), Vasárnap, 1928/7.
• Walter Gyula: Kövér Erzsébet: Sziklaélen. Pásztortűz, 1929/4.

• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés III. (Kh–M). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion. 1994. ISBN 973-26-0369-0