Friedrich Cloos

Friedrich Cloos
Született1909. május 1.
Brassó
Elhunyt2004. május 3. (95 évesen)
Waakirchen
Állampolgársága
Foglalkozása
  • Sonderbeauftragter
  • kém
Sablon • Wikidata • Segítség

Friedrich Sigmund Cloos, több forrásban Fritz Cloos (Brassó, 1909. május 1. – Waakirchen, 2004. május 3.) a második világháború végén a Deutsche Arbeiterorganisation Rumäniens vezetője, 1961 és 1987 között a román Securitate ügynöke Nyugat-Németországban.

Pályafutása

A két világháború között

A munkáscsaládban született[1] Friedrich Cloos kezdettől fogva a romániai németek nemzetiszocialista megújulási mozgalmának radikális szárnyához tartozott. Miután Fritz Fabritius(wd)[2] 1932-ben megalapította a Romániai Németek Nemzetiszocialista Önsegélyező Mozgalmát (Nationalsozialistische Selbsthilfebewegung der Deutschen in Rumänien, NSDR), Cloos 1933. február 3-án egy kiképzést követően az Önsegélyező Munkáscsapat (Selbsthilfe Arbeitsmannschaft, SA) szakaszvezetője lett, és ő vezette az 1933. októberben tartott nagysinki munkatábort, amelyet az SA 1933 októberében tartott. 1934-ben a szervezet Gaujugendführerévé nevezték ki. 1934 júliustól kezdve Arnold Roth lelkésszel együtt a Stefan Ludwig Roth-csoport tagjaként az erdélyi községekben bibliaórákat, istentiszteleteket, ünnepi alkalmakat, ifjúsági- és énekórákat tartott, melynek során burkoltan nemzetiszocialista propagandát is fejtett ki,[1] szembehelyezkedve a Romániai Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyházzal.

Viktor Glondys püspök 1934. március 11-én feljegyezte naplójába, hogy Nádpatakon a Stefan Ludwig Roth-csoport Cloos vezetésével azon dolgozik, hogy a romániai németeket beléptesse a nemzeti megújulási mozgalomba (NEDR). 1934. július 13-án Cloos tárgyalásokat folytatott a püspökkel az egyházi közösségekbe szervezett ifjúság és a nemzetiszocialista ifjúsági szervezetek kapcsolatáról.[3] 1934. augusztus 23-án a brassói Arbeitsgemeinschaft für religiöse Jugendbetreuung-ban megjelent egy támadás Glondys püspök ellen.[4] 1934. december 10-i a püspök azt is feljegyezte, hogy Lemneken a csendőrség a prefektus parancsára behatolt a templomba, ahol többek között Cloos tartott beszédet, hogy a prefektus parancsára feloszlassa a Stefan Ludwig Roth-csoport adventi ünnepségét. A prefektus ugyanis hírét vette, hogy húsz brassói hitlerista propaganda céljára akar összejövetelt akar tartani.[5] Négy évvel később, 1938. december 27-én Glondys ezt írta: „[Fritz Cloos] … olyan helyzetbe hozta magát, hogy lehetetlenné vált megbízni a protestáns ifjúságunk körében végzendő munkával.”[6]

Miután a radikális nemzetiszocialisták kiváltak a Fritz Fabritius vezette Nemzeti Megújulási Mozgalomból (Nationale Erneuerungsbewegung, NEDR), és megalakult a Alfred Bonfert(wd) által vezetett Romániai Német Néppárt (Deutsche Volkspartei Rumäniens, DVR), 1935-ben Friedrich Cloos a radikális vezető egyik legközelebbi munkatársa volt. Cloos többször is meglátogatta Berlinben az SS-beli munkaadóit a Volksdeutsche Mittelstellenél(wd) (VoMi). 1938 őszén Cloos azt a megbízást kapta az Andreas Schmidt, későbbi "Volksgruppenführer"(wd) körül csoportosuló, az SS által irányított belső körtől, hogy tájékoztassa az illetékes birodalmi hivatalokat a romániai németekkel kapcsolatos fejleményekről.[1] Alfred Bonfertet és Waldemar Gustot(wd) radikális magatartásuk miatt 1939-ben félreállították, Cloost pedig Berlinbe rendelték, ahol a Német Munkafrontnál(wd) (Deutsche Arbeitsfront, DAF) kapott kiképzést.

A második világháború alatt

1940. szeptemberben Andreas Schmidt "népcsoportvezetővé" való kinevezése után a romániai német intézményeket ideológiailag egységesítetették. A romániai német népcsoport nemzetiszocialista pártjának (Nationalsozialistische Deutsche Arbeiterpartei der Deutschen Volk in Rumänien, NSDAP der DViR) 1940. november 9-i megalakulásával Cloos Schmidt jobbkeze lett, és fontos politikai és szervezeti pozíciókat töltött be a Volksgruppe vezetőségében.[2] Ebben az évben kezdte el a Romániai Német Munkásszervezet (Deutschen Arbeiterorganisation Rumäniens, DAR) felépítését, amelyben a „Kraft durch Freude” kulturális programmal ösztönözte a munkásságot.[7] 1941-től a német gazdaság felelőseként központi szerepet játszott a Bánsági-hegyvidék iparvidékén.[8] 1941-ben Resicabánya szociáldemokrata és kommunista beállítottságú munkásai ellenállást tanúsítottak az ideológiai egységesítéssel szemben; 1941. márciusban Cloost különleges megbízottként odaküldték, hogy felszámolja a baloldal befolyását. 1941 májusában a DAR-nak még csak 20 000 tagja volt, a következő évben már 61 000. A taglétszám növekedése azonban külső nyomásra történt; a belépést megtagadóknak megtorlással kellett számolniuk, többek között a román titkosrendőrség (Siguranța) részéről. 1942-ben a a Volksgruppe jogi hivatala népbíróságot hozott létre. Cloos a DAR vezetőjeként a "megbízhatatlannak" minősített munkásokat katonai szolgálatra jelölhette ki. 1942-ben a resicabányai DAR-tag munkások száma 54 000-re csökkent.[9]

Cloos 1941 nyarán és 1943 őszén haditudósítóként frontszolgálatot teljesített a Dnyeszteren túli területen. A háborút dicsőítő frontjelentései a Südostdeutsche Tageszeitung című pártorgánumban jelentek meg. 1941-től a Volksgruppe sajtóosztályának helyettes vezetője volt.[1] A DAR 1944. áprilisi reșicabányai nagygyűlésén Cloos harcias beszédet mondott, tele zsidógyűlölő propagandával.[9]

Illegalitásban és hadifogságban

1944. augusztus 16-án Cloos a resicabányai járás hivatalvezetőjeként jelentette Manfred von Killinger(wd) német nagykövetnek a Vörös Hadsereg Román Királyság elleni inváziójára vonatkozó „gyanús tendenciákat.”[10] 1944. augusztus 16-án a Jászvásár-Kisinyovi hadművelet(wd) megindulásával Cloos a haditermelés növelése érdekében hosszabb munkaidőt írt elő a munkásoknak. 1944. augusztus 23-án a romániai királyi puccsot követően Cloos illegalitásba vonult, és a Sicherheitsdienst(wd) (SD) ügynökeként az Erdélyben maradt egykori Volksgruppe-tisztviselőkkel[1] valamint a légiós mozgalom tagjaival részt vett az ellenállási műveletekben a Regulus hadművelet keretében.[11]

Miután Andreas Schmidtet 1945. február 9-én elfogták, helyetteseként Cloos vette át az ellenálláshoz csatlakozni akaró romániai németek szervezeti vezetését, és kapcsolatot tartott fenn a légiósokkal, akik Bukarestben egy titkos kommandós központot működtettek. 1945 márciusáig Cloos különböző rejtekhelyeken élt, végül Bukarestben letartóztatták.[2]

Letartóztatása után Cloost a moszkvai Lubjankában(wd) hallgatták ki,[12] és húsz év fogságra ítélték a vorkutai kényszermunkatáborban. Amikor 1955-ben Konrad Adenauer közbenjárására az utolsó második világháborús hadifoglyokat hazaengedték a Szovjetunióból,[13] Cloos is visszatérhetett Romániába, ahol körülbelül egy évig a szamosújvári börtönben tartották fogságban.[2]

A Securitate ügynökeként

A börtönben a román titkosrendőrség beszervezte közreműködőként; fedőnevei Ion Lăzărescu, Gheorghe Mihailescu, Konrad vagy Radovan voltak.[14] 1956. április 1-jén Cloos kézzel írott nyilatkozatot írt alá arról, hogy elkötelezte magát a Securitate nem hivatalos munkatársaként, és szabadon bocsátották. Szabadulása után számos "ellenforradalmi tevékenységgel" gyanúsított személyt azonosított. A szovjet munkatábor egykori rabjaként visszaélt a célszemélyek bizalmával, és a titkosszolgálatnak minden olyan adatot megadott, amely az operatív és megtorló akciókhoz szükséges volt. Tevékenységéért Cloos jelentős pénzösszegeket kapott,[14] és különböző „szívességeket”, például amikor illegális üzleti ügyletekbe keveredett, a Securitate közbenjárt az érdekében.

Tevékenysége során információkat gyűjtött Konrad Möckel (1892–1965) brassói evangélikus lelkészről, akit 1958-ban az úgynevezett Fekete templom-perben a vádlottak vezetőjeként ítéltek el. Emellett Andreas Birkner ellen is spicliskedett, akit négy másik német íróval együtt 1959-ben a brassói íróperben 25 év kényszermunkára ítéltek. Kompromittáló információkat gyűjött Grete Loewról, Oskar Pastior költő kollégájáról, akit aztán 1959-ben letartóztattak és hét év börtönre ítéltek.[2]

1960. júliustól a titkosszolgálat külföldi informátori munkára képezte ki Cloost. Feladatai közé tartozott[15]

  • a Német Szövetségi Köztársaságban élő romániai német honfitársak utáni kémkedés, illetve befolyásolásuk,
  • az 1944. augusztus 23-ig tartó események a nemzeti-kommunista szemszögből való értelmezésének érvényesítése; elsősorban Romániának Hitler szövetségeseként játszott szerepének csökkentése, illetve Romániának az első világháború utáni területgyarapodásának pozitív bemutatása[16]
  • a száműzött légiósok tevékenységének figyelemmel kísérése és befolyásolása.

1961-ben feleségével, Gerda Polony óvónővel és gyermekeikkel, Erikával és Friedrichhel a Német Szövetségi Köztársaságba költözött.[12]

Cloos információkat szolgáltatott a Securitate a Gehlen-szervezetről(wd), a szövetségi hírszerző szolgálatról(wd) (Bundesnachrichtendiens), valamint a Romániából száműzött légiósokról.[14] 1965-től 1985-ig a müncheni Landsmannschaft der Siebenbürger Sachsen [Erdélyi Szászok Egyesülete] vezetőségében a kitelepülők ügyeinek és támogatásának referenseként dolgozott.[17] Az egyesületben aktívan részt vett a kitelepültek ügyeiben, illetve a romániai németek kivándorlásának felgyorsítására vonatkozó agitációban.[1] Megbízói értelmében dezinformációt folytatott, és megpróbálta az egyesületet a kommunista Romániával való együttműködésre bírni. Ügynöki tevékenysége 1987. július 8-ig tartott, és két tucat iratrendezőt töltött meg a Securitate külföldi kémkedési osztályán.[18]

1976. január 30-tól Németország Szociáldemokrata Pártja végrehajtó bizottságának menekültügyi tanácsadó testületében tevékenykedett, így hozzáfért a román titkosrendőrség által kért információkhoz, amiért anyagi juttatásokat kapott.[19] Befolyásolta a párt emigrációs politikával kapcsolatos álláspontját, és a Securitate szándékának megfelelő szerepet vállalt a kivándorlás ellenőrzéséről és a romániai németek kivásárlásáról(wd) szóló vitában.[20]

A Securitate-akták szerint Cloosnak kezdetben az volt a feladata, hogy a nyugati világban élő régi elvtársakat befolyásolja, és a bukaresti dezinformációs osztály által tervezett pletykák és álhírek terjesztésére használja, illetve kiaknázza az ismeretséget a hírszerzés céljaira. Ennek érdekében Cloos 1965-ben Bad Tölzben székelő a Volksgruppe egykori tisztségviselőivel együtt megalapította a Arbeitsgemeinschaft für südostdeutsche Volks- und Heimatforschung (Délkeletnémet Nép- és Honismereti Kutató Munkacsoport) szervezetet, amely a régi elvtársakkal való kapcsolattartás mellett konferenciáin saját náci szerepvállalásának történeti revizionista szemléletét ápolta. A német szövetségi állam által az 1990-es évekig támogatott[21] munkacsoportnak köszönhetően Cloosnak sikerült kiépítenie kapcsolatait az erdélyi szász és bánsági sváb kitelepültek szervezeteinek vezető testületeivel.[22]

A munkacsoport tagjai nem nagyon publikáltak, viszont megszervezték azoknak a személyeknek a rágalmazását, akik az emigráns szervezetek vezetőinek nemzetiszocialista múltját kutatták.[21] A munkacsoport egyetlen terjedelmesebb kiadványa Cloos könyve volt, amelyet sógorával, Karl M. Reinerth-tel[23] írt: Zur Geschichte der Deutschen in Rumänien 1935-1945. Beiträge und Berichte (1988).[1] A könyvben a szerzők számos ellentmondásos állítást és állítólagos tisztázást fogalmaztak meg a romániai német Volksgruppe történelmi fejlődését illetően.[24]

Megítélése

Johann Böhm(wd) és Klaus Popa(wd) történészek 2014-es összegzése szerint: "Cloosnak sikerült beavatkoznia a romániai németek ügyeibe azzal, hogy végrehajtotta a román titkosrendőrségtől kapott feladatot az erdélyi szászok történelmi és kulturális újságírásának befolyásolására vonatkozóan. Cloosnak állandóan taktikáznia kellett aközött, hogy mit akart ténylegesen és mit kellett tennie, és mit kellett jelentenie a román titkosrendőrségnek anélkül, hogy lelepleződne. A helyi sajtó segítségével Cloosnak többször sikerült ellenfeleit, akik nyilvánosságra hozták az ő és társai dicstelen szerepét a náci korszakban, fészekbe piszkítónak, néprontónak és kútmérgezőnek bélyegeznie.[25]

Hans Wolfram Hockl(wd) bánáti sváb írót a Cloos-féle munkacsoport egyik leghevesebb kritikusának tartják. 1975-ben részt vett a munkacsoport egyik ülésén,[26] amely után élesen bírálta az alapító tagokat:[27] „A Volksgruppe akkori vezetősége és a Cloos-féle mai munkacsoport, amely bajtársiasság és rokonság révén összefonódott egymással, akkor és ma is a hivatalosság és törvényesség látszata alatt cselekedett, csakhogy ez akkor a náci jogtalan államban történt, ma pedig a jogállamban. […] a vezető és a kutató, akik egyes esetekben amúgy is azonosak, feddhetetlen fényben tüntetik fel egymást és az eszmét.”

2004-ben a Siebenbürger Zeitung-ban megjelent nekrológban Hans Bergel méltatta Cloost[12] a közelmúlt történelmének terjesztéséért, a családok egyesítése érdekében végzett munkájáért,[14] illetve az egyesületi tevékenységéért. William Totok(wd) újságíró a szövegben Cloos náci múltjának ismételt és szándékos elhallgatását látta.[28][29] Klaus Popa szerint Bergel kísérlete, hogy Cloost atipikus náci funkcionáriusként és egyesületi tagként ábrázolja, túlságosan erőltetett ahhoz, semhogy kiállja a történelmi tények kritikáját. Éppen ellenkezőleg, Cloos a román-német náci jéghegy csúcsát képviseli, amely kivétel nélkül szégyentelen és gátlástalan karrieristákból és demagógokból állt.[30]

Jegyzetek

  1. ↑ a b c d e f g Popa 1999
  2. ↑ a b c d e Totok–Macovei 2014
  3. ↑ Glondys 1997 : 110.
  4. ↑ Glondys 1997 : 112.
  5. ↑ Glondys 1997 : 155–157.
  6. ↑ Glondys 1997 : 291.
  7. ↑ Hausleitner 2014 : 126.
  8. ↑ Hausleitner 2014 : 192.
  9. ↑ a b Hausleitner 2014 : 215–217.
  10. ↑ Hausleitner 2014 : 307–308.
  11. ↑ Traşcă 2016
  12. ↑ a b c Bergel 2004
  13. ↑ Hausleitner 2014 : 316.
  14. ↑ a b c d Totok 2013
  15. ↑ Totok 2018 :359–386.
  16. ↑ Spinei 2019 : 194.
  17. ↑ William Totok: Mit tückischer Durchtriebenheit. Durchsetzung der offiziellen Geschichts- und Kulturpolitik im nationalkommunistischen Rumänien mit nachrichtendienstlicher Unterstützung (II). Halbjahresschrift für südosteuropäische Geschichte, Literatur und Politik, XXVI. évf. 1–2. sz. (2014) 147–166. o.
  18. ↑ Georg Herbstritt: Entzweite Freunde. Rumänien, die Securitate und die DDR-Staatssicherheit 1950 bis 1989. Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht. 2016. 486. o. ISBN 3647351229  
  19. ↑ Böhm 2017 : 11.
  20. ↑ Totok 2018 : 385.
  21. ↑ a b Spinei 2019 : 193
  22. ↑ Totok 2018 : 377–378.
  23. ↑ Böhm 2017 : 9.
  24. ↑ Böhm 2017 : 7.
  25. ↑ Johann Böhm, Klaus Popa: Vom NS-Volkstum- zum Vertriebenenfunktionär: Die Gründungsmitglieder des Südostdeutschen Kulturwerks München und der Landsmannschaften der Deutschen aus Rumänien, Ungarn und Jugoslawien. Frankfurt am Main: Peter Lang. 2014. 189–242. o. ISBN 3631652402  
  26. ↑ Hans Wolfram Hockl: Eine denkwürdige Tagung. Über die Tagung der „Arbeitsgemeinschaft für südostdeutsche Volks- und Heimatforschung“ vom 5. und 16. Februar 1975 im Haus des Deutschen Ostens, München. Halbjahresschrift für südosteuropäische Geschichte, Literatur und Politik, (????)
  27. ↑ Totok 2018 : 179–180.
  28. ↑ William Totok, Elena-Irina Macovei: Între mit și bagatelizare. Despre reconsiderarea critică a trecutului: Ion Gavrilă Ogoranu și rezistența armată anticomunistă din România. Iaşi: Polirom. 2016. 77–78. o. ISBN 9789734661275  
  29. ↑ Die Tarnorganisation des Fritz Cloos. „Arbeitsgemeinschaft für südostdeutsche Volks- und Heimatforschung“. Halbjahresschrift für südosteuropäische Geschichte, Literatur und Politik, (2014. február 3.)
  30. ↑ Klaus Popa: Bergels „Dichtung und Wahrheit“ lässt selbst Goethe erblassen. www.zinnenwarte.de (2004. május 31.) (Hozzáférés: 2023. július 2.) arch

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Friedrich Cloos című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

  • ↑ Bergel 2004: Hans Bergel: Zum Tod von Fritz Cloos: Brechungen eines Jahrhunderts. Siebenbürger Zeitung, (2004. május 17.)
  • ↑ Böhm 2017: Johann Böhm: Welches war die wesentliche Ursache, dass Andreas Schmidt (ehemaliger Volksgruppenführer der Deutschen in Rumänien) 1937 nach Berlin ging, sowie Geschichtsumdeutungen der Siebenbürger Sachsen. Elektronische Halbjahresschrift für südosteuropäische Geschichte und Politik, 2. sz. (2017) 11. o.
  • ↑ Glondys 1997: Viktor Glondys: Tagebuch: Aufzeichnungen von 1933 bis 1949. Hrsg. u. bearb. von Johann Böhm, Dieter Braeg. Dinklage: Arbeitskreis f. Gesch. u. Kultur d. dt. Siedlungsgebiete. 1997. ISBN 9783928389129  
  • ↑ Hausleitner 2014: Mariana Hausleitner: Die Donauschwaben 1868–1948: Ihre Rolle im rumänischen und serbischen Banat. Stuttgart: Steiner. 2014. ISBN 9783515106863  
  • ↑ Popa 1999: Klaus Popa: Karrieren vor und nach 1945. Fritz Cloos und Walter May. www.halbjahresschrift.homepage.t-online.de (1999. november 2.) (Hozzáférés: 2023. július 1.)
  • ↑ Spinei 2019: Migrații, politici de stat şi identități culturale în spațiul românesc şi european. Volumul II: Germanii din România, Migrațiie și patrimoniu cultural după 1945. Coordonator: Victor Spinei. Bucureşti: Editura Acedemiei Române. 2019. ISBN 9789732731437  
  • ↑ Totok 2013: William Totok: Rezident SD și agent al Securității. rfi.ro (2013. június 28.) (Hozzáférés: 2023. július 2.) arch
  • ↑ Totok 2018: William Totok: Geschichtspolitische Beeinflussung des Auslands durch die Securitate. In Aus den Giftschränken des Kommunismus: Methodische Fragen zum Umgang mit Überwachungsakten in Zentral- und Südosteuropa. Hrsg. Florian Kührer-Wielach, Michaela Nowotnick. Regensburg: Friedrich Pustet. 2018. = Veröffentlichungen des Instituts für deutsche Kultur und Geschichte Südosteuropas an der Ludwig-Maximilians-Universität München, ISBN 3791771817  
  • ↑ Totok–Macovei 2014: William Totok, Elena-Irina Macovei: De la S.D. la Securitate. Biografia secretă a lui Fritz Cloos. Caietele CNSAS, VII. évf. 14. sz. (2014) 201–219. o.
  • ↑ Traşcă 2016: Ottmar Traşcă: Die Deutsche Volksgruppe und die „Operation Regulus“. Allgemeine Deutsche Zeitung für Rumänien, (2016. július 21.)
  • Erdély Erdély-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
Nemzetközi katalógusok