Edo-bakufu
Ebben a szócikkben a japán nevek magyaros átírásban és keleti névsorrendben szerepelnek. |
Edo-bakufu 江戸幕府 | |||||||
megszűnt | |||||||
1600 – 1868 | |||||||
| |||||||
Általános adatok | |||||||
Fővárosa | Edo | ||||||
Hivatalos nyelvek | japán | ||||||
Vallás | buddhizmus, sintó | ||||||
Kormányzat | |||||||
Államforma | monarchia | ||||||
Uralkodó | Tennó (tényleges hatalom nélkül) | ||||||
Államfő | Sógun | ||||||
| |||||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Edo-bakufu 江戸幕府 témájú médiaállományokat. |
Az Edo-bakufu (江戸幕府) vagy Tokugava-sógunátus a Tokugavák katonai kormányzata (bakufu), amely 1603-tól 1867-ig uralta Japánt „a császár nevében” Edóból, a mai Tokióból. A Minamotók ez egyenes ági leszármazottainak hegemóniáját Tokugava Iejaszu alapozta meg, aki a szekigaharai csatában (1600) legyőzte Tojotomi Hidejosi fiának párthíveit, és 1603-ban megkapta a császártól a szeii tai sógun címet. Az Edo-bakufu, legalábbis az első száz évben, politikailag és gazdaságilag is erősebb volt a két előzőnél (Kamakura-bakufu, Muromacsi-bakufu), így rá tudta kényszeríteni akaratát és rendszerét a daimjókra, az országot hermetikusan elzárta a külvilág elől, s békés körülményeket teremtett a félfeudális-félpolgári fejlődésnek, megszilárdítva egyben a konfucianizmus alapjain nyugvó kasztrendszert. A 19. század közepére azonban a kormányzat pénzügyi gondjai, a vidéki szamurájok, parasztok és városlakók elégedetlensége s a külföldi nyomás válságba sodorta a bakufut, előkészítve a Meidzsi-restaurációt (1868).
Források
- Gy. Horváth László: Japán kulturális lexikon. Budapest: Corvina. 1999. ISBN 9631347567
- Japán-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap