Dysithamnus mentalis
Dysithamnus mentalis | ||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
A hím | ||||||||||||||||
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||
Dysithamnus mentalis (Temminck, 1823) | ||||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Dysithamnus mentalis témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Dysithamnus mentalis témájú kategóriát. |
A Dysithamnus mentalis a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a hangyászmadárfélék (Thamnophilidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
A fajt Coenraad Jacob Temminck holland zoológus írta le 1823-ban, a Myothera nembe Myothera mentalis néven.[3]
Alfajai
- Dysithamnus mentalis septentrionalis – (Ridgway, 1908)
- Dysithamnus mentalis suffusus – (Nelson, 1912)
- Dysithamnus mentalis extremus – (Todd, 1916)
- Dysithamnus mentalis aequatorialis – (Todd, 1916)
- Dysithamnus mentalis viridis – (Aveledo & Pons, 1952)
- Dysithamnus mentalis cumbreanus – (Hellmayr & Seilern, 1915)
- Dysithamnus mentalis oberi – (Ridgway, 1908)
- Dysithamnus mentalis andrei – (Hellmayr, 1906)
- Dysithamnus mentalis ptaritepui – (J. T. Zimmer & Phelps, Sr., 1946)
- Dysithamnus mentalis spodionotus – (Salvin & Godman, 1883)
- Dysithamnus mentalis semicinereus – (P. L. Sclater, 1855)
- Dysithamnus mentalis napensis – (Chapman, 1925)
- Dysithamnus mentalis tambillanus – (Taczanowski, 1884)
- Dysithamnus mentalis olivaceus – (Tschudi, 1844)
- Dysithamnus mentalis tavarae – (J. T. Zimmer, 1932)
- Dysithamnus mentalis emiliae – (Hellmayr, 1912)
- Dysithamnus mentalis affinis – (Pelzeln, 1868)
- Dysithamnus mentalis mentalis – (Temminck, 1823)[2]
Előfordulása
Mexikó, Belize, Costa Rica, Guatemala, Honduras, Nicaragua, Panama, Trinidad és Tobago, valamint Argentína, Bolívia, Brazília, Kolumbia, Ecuador, Paraguay, Peru és Venezuela területén honos.
Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők, valamint mocsári erdők és száraz szavannák. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése
Testhossza 13 centiméter, testsúlya 14-16 gramm.[5] A felnőtt hím tollazata szürke, hasa fehéres krém színű, háta zöldes szürke. A tojó feje torka, hasa és nyaka szürke, háta, farka és szárnyai barnák.
Életmódja
Apró rovarokkal és más ízeltlábúakkal táplálkozik. Nem nagyon csatlakozik vegyes fajú csoportokba, inkább elzárkózik más fajoktól. Általában párban vagy kisebb csoportokban él.
Szaporodása
Fészke csésze alakú. Fészekalja 2 fahéj pettyes tojásból áll, melyet mindkét szülő 15 napig költ. A kikelés után a fiókák 9 nap múlva kirepülnek.
Természetvédelmi helyzete
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma ugyan csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. szeptember 3.)
- ↑ a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. szeptember 3.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2022. szeptember 3.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. szeptember 3.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. szeptember 3.)
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2018. június 26.)
További információk
- Képek az interneten a fajról
- Xeno-canto.org - a faj hangja és elterjedési területe
- Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap