Csuan-hszü
A szócikk keleti írásjegyeket tartalmaz. Többnyelvű támogatás nélkül a kelet-ázsiai írásjegyek helyén négyszög, kérdőjel vagy más értelmetlen jel áll. |
Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavak pinjin és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani. |
Csuan-hszü (Zhuanxu) | |
Csuan-hszü (Zhuanxu) ábrázolása egy Han-kori domborművön | |
Kína legendás uralkodóinak egyike az öt császár korában | |
Elődje | Sao-hao (Shaohao) |
Utódja | Ku (Ku) |
Életrajzi adatok | |
Született | i. e. 26. század |
Elhunyt | i. e. 25. század |
Nyughelye | Pujang (Puyang) 濮阳 (Honan (Henan) tartomány, Kína) |
Édesapja | Csang-ji (Changyi) |
Édesanyja | Jing Pu |
Gyermekei |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Csuan-hszü (Zhuanxu) témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Átírási segédlet | |
Csuan-hszü | |
Kínai átírás | |
Hagyományos kínai | 顓頊 |
Egyszerűsített kínai | 颛顼 |
Mandarin pinjin | Zhuānxū |
Wade–Giles | Chuan1-hsü1 |
Csuan-hszü (Zhuanxu) (más néven: Kao-jang (Gaoyang) 高陽 / 高阳) az ókori kínai mitológia egyik legendás uralkodója, a Sárga Császár unokája, vagy egyes források szerint dédunokája. A történetírói hagyomány a legendás „öt császár” egyikének tartja, és alakjáról mint ideális uralkodóról emlékezik meg.
Neve
Csuan-hszü (Zhuanxu) nevének jelentés máig nem pontosan tisztázott, ezzel kapcsolatban több álláspont is létezik. A legkorábbi magyarázat szerint, amely az i. sz. 100-ban összeállított Suo-ven csie-ce (Shuowen jiezi)ben olvasható, a csuan-hszü (zhuanxu) szóösszetétel jelentése: „óvatos arc”, amely a rájellemző arckifejezésre utal, amit apjától örökölt. Egy másik korai magyarázat szerint a neve egyszerűen csak azt jelenti, hogy „ősatya”. Egy harmadik változat szerint a név úgy értelmezendő, hogy „igaz ember”, vagyis az az ember, aki az igaz utat követi. Todzso Akijaszu japán tudós véleménye szerint pedig a csuan-hszü (zhuanxu) kifejezés azt jelenti, hogy „olyan sima fejű, mintha csak jádéből csiszolták volna”, ami a bölcsesség, a bölcsek ismertető jegye.[1]
Alakja
Egyes források szerint Csuan-hszü (Zhuanxu) csodálatos körülmények között, egy csillag fényétől született, amely szivárványként elhatolt egészen a Holdig. Más források szerint pajzzsal és lándzsával a fején született. A szovjet-orosz tudós, Riftyin szerint nem zárható ki, hogy a Csuan-hszü (Zhuanxu) születésében megjelenő szivárvány motívum arra utal, hogy az ősatya a totemsárkány szülötte, hiszen a hagyományos kínai elképzelés szerint a szivárvány valójában egy sárkány, melynek mindkét végén fej van.[2]
Az i. e. 3. században keletkezett Lü mester Tavaszok és ősze (Lü-si Csun-csiu (Lüshi Chungqiu) 《呂氏春秋》) szerint Csuan-hszü (Zhuanxu) tízéves koráig Sao-hao (Shaohao)val együtt nevelkedett, majd húszévesen trónra került, és 78 éven át bölcsen uralkodott. A mitológiai hagyomány szerint a víz elem oltalma alatt, a víz mágikus elemével kormányzott, a hivatali tisztségeket pedig a folyó nevei után nevezte el. (A Sárga Császár ugyanezt a felhők nevei után tette, és ő a föld elem oltalma alatt kormányozta népét.)[3]
Csung (Zhong) 重 szellemet azzal bízta meg, hogy kormányozza a déli égtájat, az eget és a szellemeket; Li 黎 szellemet az északi égtáj, a föld és az emberek kormányzását bízta. Ennek volt köszönhető, hogy az emberek és az istenek nem keveredhettek össze, s így mindenütt rend uralkodott. Csuan-hszü (Zhuanxu) megparancsolta továbbá Csung (Zhong)nak és Linek, hogy szakítsák meg az ég és a föld között eladdig meglévő kapcsolatot, hogy az emberek többé ne emelkedhessenek fel az égbe.[4]
Csuan-hszü (Zhuanxu) volt az, aki Fej-lung (Feilong)ot 飛龍(„repülő sárkány”) azzal bízta meg, hogy a nyolc égtáj szeleinek hangját utánozva alkosson a Magasságos Úrnak bemutatandó szertartásokhoz illő új zenéket és dallamokat.[5]
A Huaj-nan-ce (Huainanzi) arról tudósít, hogy Csuan-hszü (Zhuanxu) háborút viselt a vizek istenével, Kung-kung (Gonggong)gal. Más források szerint Csuan-hszü (Zhuanxu) ellenségei a kilenc li (csiu-li (jiuli) 九黎) és a miao 妙 törzs volt.[6]
A hagyomány Csuan-hszü (Zhuanxu)nek tulajdonít egy időszámítási rendszer, az úgy nevezett „Csuan-hszü (Zhuanxu) naptár” megalkotását is.[7]
Szabályozta továbbá a nők helyét a társadalomban, és az ő idején vezették be a vérfertőzés bűnét elkövetők megbüntetését is.[8]
A források szerint több utódja is volt, három fián kívül, például a háromarcúak és a félkezűek törzse is az ő leszármazottai, Peng-cu (Pengzu), a „kínai matuzsálem”, aki a hagyomány szerint 800 évig élt, az ő dédunokája volt.[9]
Megjegyzések
Jegyzetek
- ↑ Kínai mitológia 1988 400. o.
- ↑ Kínai mitológia 1988 400. o.
- ↑ Kínai mitológia 1988 400. o.
- ↑ Kínai mitológia 1988 400. o.
- ↑ Kínai mitológia 1988 400. o.
- ↑ Kínai mitológia 1988 400. o.
- ↑ Kínai mitológia 1988 400. o.
- ↑ Kínai mitológia 1988 400. o.
- ↑ Kínai mitológia 1988 400. o.
Irodalom
- ↑ Kínai mitológia 1988: „Kínai mitológia”. In Mitológiai enciklopédia II. kötet, 385-456. o. Fordította: Kalmár Éva. Budapest: Gondolat Kiadó, 1988. ISBN 963 282 028 2 II. kötet
- ↑ Vasziljev 1977: Vasziljev, L. Sz.: Kultuszok, vallások és hagyományok Kínában. Budapest: Gondolat Kiadó, 1977. ISBN 963 280 475 9
Kapcsolódó szócikkek
- Ókorportál
- Kína-portál