Csépai Károly : Pályafutása, Jegyzetek, Források, További információk Wikipédia, a szabad enciklopédia

Csépai Károly

Csépai Károly
Született	1888. február 7.^[1] Szolnok
Elhunyt	1972. november 29. (84 évesen)^[2] Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	belgyógyász orvos
Iskolái	Budapesti Tudományegyetem (–1911, orvostudomány)
Halál oka	tüdőgyulladás
Sírhelye	Farkasréti temető (DD-10. fülke)^[3]^[4]
Sablon • Wikidata • Segítség

Csépai Károly (Szolnok, 1888. február 7. – Budapest, 1972. november 29.) belgyógyász, egyetemi tanár, az orvostudományok kandidátusa (1952).

Pályafutása

Szülei dr. Csépai Lajos és Erber Leona.^[5] 1911-ben szerezte meg oklevelét a Budapesti Tudományegyetemen, ezután 1930-ig az intézmény belgyógyászati klinikáján dolgozott, ahol előbb gyakornok, majd tanársegéd, végül pedig adjunktus volt. 1930-ban kapta meg magántanári képesítését a jód és röntgen kombinatív kezelésnek alkalmazása pajzsmirigy-megbetegedésekben tárgykörből. Ugyanettől az évtől az Országos Társadalombiztosító Intézetnél (OTI) mint orvosigazgató dolgozott. 1934-ben létrehozott egy ólomvizsgáló állomást az OTI keretében, valamint új osztályt indított az akkoriban épülő Magdolna Kórházban (mai Országos Traumatológiai Intézet) a foglalkozási betegségek és a mérgezések kezelésére. 1940-ben az ólomvizsgáló állomást továbbfejlesztette foglalkozási betegségek állomásává. 1946-ban elnyerte a címzetes egyetemi rendkívüli tanári titulust. 1945 és 1948 között az OTI-nál volt orvosfőigazgató, majd 1948-tól egészen 1962-ben történt nyugdíjba vonulásáig vezette az Uzsoki Utcai Kórház munkaképesség-csökkenést, valamint munkaalkalmasságot megállapító osztályát. Mint nyugdíjas, szaktanácsadója volt a Korányi Frigyes és Sándor (Alsóerdősori) Kórháznak. Halálát tüdőgyulladás okozta.^[5]