Cirkuláns gráf

A hasonló nevű négyzetes mátrixhoz lásd: Ciklikus mátrix
A cirkuláns gráfok egy példája, a 13 rendű Paley-gráf.

A matematika, azon belül a gráfelmélet területén egy cirkuláns gráf (circulant graph) olyan irányítatlan gráf, ami bármely csúcsot bármely csúcsba átvivő ciklikus csoport-szimmetriákkal rendelkezik. Néha ciklikus gráfnak (cyclic graph)[1] is nevezik, de ennek a kifejezésnek néhány más jelentése is van.

Ekvivalens meghatározások

A cirkuláns gráfok több, egymással ekvivalens módon definiálhatók:[2]

  • A gráf automorfizmus-csoportja tartalmaz olyan ciklikus részcsoportot, ami a gráf csúcsain tranzitívan hat. Más szavakkal, a gráfnak van olyan gráfautomorfizmusa, ami a csúcsainak ciklikus permutációja.
  • A gráf egy szomszédsági mátrixa ciklikus mátrix.
  • A gráf n csúcs megszámozható 0-tól n − 1-ig úgy, hogy ha van két x-szel (x +d) mod n-nel jelölt csúcs, ami szomszédos, akkor bármely két z és (z +d) mod n csúcs is szomszédos.
  • A gráf lerajzolható (a metsző élek kizárása nélkül) oly módon, hogy csúcsai egy szabályos sokszög csúcspontjaiban találhatók, és a sokszög minden forgatási szimmetriája egyben a lerajzolás szimmetriája is.
  • A gráf ciklikus csoport Cayley-gráfja.[3]

Példák

Minden körgráf, továbbá minden 2 modulo 4 csúccsal rendelkező koronagráf cirkuláns.

Az n rendű Paley-gráf (ahol n olyan prímszám, ami kongruens 1 modulo 4) olyan gráf, amiben a csúcsok 0-tól n − 1-ig vannak számozva és két csúcs akkor szomszédos, ha különbségük kvadratikus maradék modulo n. Mivel egy él jelenléte kizárólag a két csúcs számai közötti modulo n különbségen múlik, bármely Paley-gráf egyben cirkuláns gráf is.

Minden Möbius-létra cirkuláns gráf, ahogy minden teljes gráf is az. A teljes páros gráfok közül azok cirkulánsak, melyeknél ugyanannyú csúcs van a bipartíció mindkét oldalán.

Ha az m és n számok relatív prímek, akkor az m × n-es bástyagráf (gráf, melynek csúcsai egy m × n-es sakktábla mezőinek felelnek meg, az élek pedig a bástyával közöttük elvégezhető legális lépéseket) cirkuláns gráf. Ennek oka, hogy szimmetriái között részcsoportként szerepel a Cmn  {\displaystyle \simeq }  Cm×Cn ciklikus csoport. Általánosabban nézve bármely m, illetve n csúcsú cirkuláns gráf tenzorszorzata maga is cirkuláns.[2]

A Ramsey-számok több ismert alsó korlátja olyan cirkuláns gráfokból származik, melyek kis maximális elemszámú klikkkel és kis maximális elemszámú független csúcshalmazzal rendelkeznek.[1]

Egy specifikus példa

A C n s 1 , , s k {\displaystyle C_{n}^{s_{1},\ldots ,s_{k}}} cirkuláns gráf, melynek ugrásai s 1 , , s k {\displaystyle s_{1},\ldots ,s_{k}} úgy definiálható, mint az az n {\displaystyle n} csúcsú, 0 , 1 , , n 1 {\displaystyle 0,1,\ldots ,n-1} számokkal címkézett gráf, melynek minden i csúcsa pontosan ezzel a 2k csúccsal szomszédos: i ± s 1 , , i ± s k mod n {\displaystyle i\pm s_{1},\ldots ,i\pm s_{k}\mod n} .

  • A C n s 1 , , s k {\displaystyle C_{n}^{s_{1},\ldots ,s_{k}}} gráf pontosan akkor összefüggő, ha gcd ( n , s 1 , , s k ) = 1 {\displaystyle \gcd(n,s_{1},\ldots ,s_{k})=1} .
  • Ha 1 s 1 < < s k {\displaystyle 1\leq s_{1}<\cdots <s_{k}} rögzített egész számok, akkor a feszítőfák száma, t ( C n s 1 , , s k ) = n a n 2 {\displaystyle t(C_{n}^{s_{1},\ldots ,s_{k}})=na_{n}^{2}} , ahol a n {\displaystyle a_{n}} kielégít egy 2 s k 1 {\displaystyle 2^{s_{k}-1}} fokú rekurrencia-relációt.
    • Ezen belül t ( C n 1 , 2 ) = n F n 2 {\displaystyle t(C_{n}^{1,2})=nF_{n}^{2}} , ahol F n {\displaystyle F_{n}} az n-edik Fibonacci-szám.

Önkomplementer cirkulánsok

Egy önkomplementer gráf olyan gráf, melyben az éleket nem-élekre cserélve és vice versa az eredetivel izomorf gráfot kapunk. Például az öt csúcsú körgráf önkomplementer, egyben cirkuláns. Általánosabban, minden Paley-gráf önkomplementer cirkuláns gráf.[4] Horst Sachs megmutatta, hogy ha egy n számra igaz, hogy n minden prímtényezője kongruens 1 modulo 4, akkor létezik n csúcsú önkomplementer cirkuláns gráf. Sejtése szerint ez a feltétel nem csak elégséges, de szükséges is: egyetlen más n értékre sem létezik önkomplementer cirkuláns gráf.[2][4] A sejtést mintegy 40 évvel később Vilfred igazolta.[2]

Ádám András sejtése

Egy cirkuláns gráf cirkuláns számozása legyen a gráf csúcsainak olyan, a 0 és n − 1 közötti egész számokkal való címkézése, hogy ha az x-szel és y-nal címkézett két csúcs szomszédos, akkor bármely zvel címkézett csúcs és a (zx + y) mod n-nel címkézett csúcs is szomszédos. Ezzel ekvivalens, hogy a cirkuláns számozás a csúcsok olyan számozása, melyben a gráf szomszédsági mátrixa egy ciklikus mátrix.

Legyen a az n-nel relatív prím egész szám, b pedig tetszőleges egész szám. Ekkor az a lineáris függvény, ami az x-et ax + b-be viszi át, a cirkuláns számozást egy másik cirkuláns számozássá transzformálja. Ádám András[5] sejtése szerint ezek a lineáris hozzárendelések az egyedüli módjai a cirkuláns gráfok a cirkuláns tulajdonságot megtartó átszámozásának: más szóval, ha G és H különböző számozással bíró, izomorf cirkuláns gráfok, akkor létezik G számozását H számozásába átvivő lineáris függvény. Ádám sejtését azóta cáfolták. Az ellenpélda G és H gráfjai mindössze 16 csúcsúak; bármely, G-beli x csúcs a következő hat szomszédjához kapcsolódik: x ± 1, x ± 2 és x ± 7 modulo 16, míg a H-beli hat szomszéd az x ± 2, x ± 3 és x ± 5 modulo 16. Ez a két gráf izomorf, de az izomorfizmus nem valósítható meg egy lineáris leképezéssel.[2]

Algoritmikus kérdések

A cirkuláns gráfok polinom idejű algoritmussal felismerhetők, és a cirkuláns gráfokra az izomorfizmus-probléma is polinom időben megoldható.[6][7]

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Circulant graph című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek

  1. a b Small Ramsey Numbers, Stanisław P. Radziszowski, Electronic J. Combinatorics, dynamic survey 1, updated 2014.
  2. a b c d e Vilfred, V. (2004), "On circulant graphs", in Balakrishnan, R.; Sethuraman, G. & Wilson, Robin J., Graph Theory and its Applications (Anna University, Chennai, March 14–16, 2001), Alpha Science, pp. 34–36, <https://books.google.com/books?id=wG-08Lv8E-0C&pg=PA34>.
  3. Alspach, Brian (1997), "Isomorphism and Cayley graphs on abelian groups", Graph symmetry (Montreal, PQ, 1996), vol. 497, NATO Adv. Sci. Inst. Ser. C Math. Phys. Sci., Dordrecht: Kluwer Acad. Publ., pp. 1–22, <https://books.google.com/books?id=-tIaXdII8egC&pg=PA1>.
  4. a b Sachs, Horst (1962). „Über selbstkomplementäre Graphen”. Publicationes Mathematicae Debrecen 9, 270–288. o.  .
  5. http://mta.hu/koztestuleti_tagok?PersonId=11622
  6. (2004) „A Solution of the Isomorphism Problem for Circulant Graphs”. Proc. London Math. Soc. 88, 1–41. o. DOI:10.1112/s0024611503014412.  
  7. (2004) „Recognition and verification of an isomorphism of circulant graphs in polynomial time”. St. Petersburg Math. J. 15, 813–835. o. DOI:10.1090/s1061-0022-04-00833-7.  

További információk