Ceyloni fütyülőrigó
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 | ||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Veszélyeztetett       | ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Myophonus blighi (Holdsworth, 1872) | ||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||
 | ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Ceyloni fütyülőrigó témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Ceyloni fütyülőrigó témájú kategóriát. |
A ceyloni fütyülőrigó (Myophonus blighi) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a légykapófélék (Muscicapidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
A fajt Edmund William Hunt Holdsworth írta le 1872-ben, az Arrenga nembe Arrenga blighi néven. Használták a Myiophonus blighi nevet is.[3]
Előfordulása
Srí Lanka területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi hegyi esőerdők, folyók és patakok környékén. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése
Testhossza 22 centiméter.[5]
 |  |
Szaporodása
A szaporodása időszaka januártól májusig tart, esetleg szeptemberben újra fészkel. Fészkét vízesések vagy zuhatagok melletti sziklapárkányokra, valamint a fák villáiba rakja.[4]
Természetvédelmi helyzete
Az elterjedési területe kicsi és széttöredezett, egyedszáma 600-1700 példány közötti és csökken. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján veszélyeztetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. december 21.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. december 21.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2020. december 21.)
- ↑ a b c A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. december 21.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2020. december 21.)
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2020. december 21.)
- Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar neve
További információk
- Képek az interneten a fajról
- Xeno-canto.org
Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
