Azúr szultántyúk

Azúr szultántyúk
A természetes élőhelyén
A természetes élőhelyén
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Öregrend: Neoaves
Csoport: Passerea
Csoport: Gruae
Csoport: Gruimorphae
Rend: Darualakúak (Gruiformes)
Család: Guvatfélék (Rallidae)
Nem: Porphyrio
Brisson, 1760
Faj: P. flavirostris
Tudományos név
Porphyrio flavirostris
(Gmelin, 1789)
Szinonimák
  • Porphyrula flavirostris flavirostris Stotz et al., 1996
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Azúr szultántyúk témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Azúr szultántyúk témájú kategóriát.

Az azúr szultántyúk (Porphyrio flavirostris) a madarak (Aves) osztályának darualakúak (Gruiformes) rendjébe, ezen belül a guvatfélék (Rallidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése

A fajt Johann Friedrich Gmelin német természettudós írta le 1789-ben, a Fulica nembe Fulica flavirostris néven.[3]

Előfordulása

Kolumbiától keletre a Guyanai-hegyvidékig, míg délen Perun és Bolívián keresztül, egészen Brazília déli részéig és Észak-Argentínáig honos. Természetes élőhelyei a mocsarak és tavak környéke. Vonuló faj.[4]

Megjelenése

A fej-testhossza 26 centiméter, testtömege 92-111 gramm.[5] A madár a nevét, az azúrkék szárnyairól kapta. Fejének oldalai barnásak, a begye szürkéskék, míg a hasi része fehér. A feje tetejéről egészen a hátáig egy vékony barna csík fut. A szárnyakon is vannak barna csíkozások. A csőre és a homlokának alsó fele zöldessárgák. A sárgás, hosszú lábainak ellenére igen jó úszó. Csak vészhelyzetben röppen fel; ilyenkor a fák ágaira menekül. A fajon belül nincs nemi kétalakúság.

Életmódja

Azokat a mocsaras vidékeket kedveli, ahol sűrű aljnövényzet is található. A perjefélék magvaival és kis gerinctelenekkel táplálkozik. Az évszakok változásával kisebb vándorutakat tesz meg.

Szaporodása

A fészke csésze alakú. A fészekalj általában 4-5 darab, krémszínű tojásból áll; a tojásokon vöröses-barna pontok láthatók. A tojásokon mindkét szülő kotlik.

Természetvédelmi helyzete

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma viszont ismeretlen. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

Jegyzetek

  1. ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. december 7.)
  2. ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. december 7.)
  3. ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2020. december 7.)
  4. ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. december 7.)
  5. ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2020. december 6.)

Források

  • The World Encyclopedia of Birds & Birdwatching by David Alderton. Leicestershire. HERMES HOUSE. 2011. ISBN 978-1-84477-947-5
  • Syst. Nat. 1 (2): 699.
  • BirdLife International (2012). "Porphyrio flavirostris". IUCN Red List of Threatened Species. Version 2013.2. International Union for Conservation of Nature. Retrieved 26 November 2013.

További információk

  • Képek az interneten a fajról
  • Xeno-canto.org - a faj hangja
Taxonazonosítók
  • Madárportál Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap