Aubrit

Az aubrit az egyik akondrit típus neve. A típusmeteorit 1836-ban hullott le Lyon közelében, Franciaországban. Szinte kizárólag ensztatitból áll. Magmás eredetű kőzet, az ensztatit kondritokból fölépülő égitest magmás eredetű, kristályosodott alkotó kőzete.

Az ensztatitos összetételű kis égitestek egy meghatározott tartományban csoportosulnak a Naprendszerben. Ez az övezet a Kisbolygó-öv belső széle. Azt a kisbolygó csoportot, amely ebben a tartományban kering a Nap körül, Hungaria típusú kisbolygóknak nevezik. A kisbolygók egy másik csoportja is rendelkezik ezzel a tulajdonsággal, de ezek a Mars pályáját metsző pályákon keringenek és a Föld közelébe is eljuthatnak. Ezek egyik tipikus képviselője a 3103 Eger, kisbolygó (Near Earth Asteroid, NEA).

Legfontosabb tulajdonsága jó fényvisszaverő képessége, és egyenletesen emelkedő színképe a látható színképtartományban.

A Japán Sarkkutató Intézet (angolul: National Institute of Polar Research: NIPR) a Tokiói Egyetem egyik intézete. 1969 óta egyik részlege a meteoritok kutatásával foglalkozik. Az Antarktiszi Meteoritkutató központ 1993-ban elkészített 20 darab, 30 vékonycsiszolatból álló gyűjteményt. Ennek 3-as számú mintája az aubritot mutatja be. A minta a tanév második félévében, vagyis a naptári év első felében, az ELTE Természettudományi Kar (ELTE-TTK) KAVÜCS-nál tanulmányozható.

• 434 Hungaria
• 44 Nysa
• 3103 Eger
• akondritok

• Bérczi Szaniszló, Gucsik Arnold, Hargitai Henrik, Józsa Sándor, Kereszturi Ákos, Nagy Szabolcs, Szakmány György (szerk. Bérczi Szaniszló) (2008): Kis atlasz a Naprendszerről (11): Kőzetszövetek a Naprendszerben. ELTE TTK Kozmikus Anyagokat Vizsgáló Űrkutató Csoport, Budapest (ISBN 978-963-284-034-5)

• Az abritok ismertetése fényképpel
• Az aubritok forrásvidékének, az E típusú kisbolygóknak az ásványtani változatossága
• A meteoritbreccsákról szóló cikk, köztük az aubritok is.