Asiento

Az asiento (vagy assiento) olyan szerződés, amelyet a spanyol kormányzat kötött idegen alattvalókkal, hogy azok kizárólag az amerikai, spanyol gyarmatokkal folytassanak rabszolga-kereskedést. Ilyen privilégiumot először V. Károly adott ki: a németalföldi La Bresa kapta a jogot, hogy évenként 4000 rabszolgát szállíthasson a gyarmatokba.

A spanyol kormány először itáliai, német, spanyol, portugál, angol és francia kereskedők számára adta meg ezt a monopóliumot. A spanyol örökösödési háború kitöréséhez hozzájárult az is, hogy 1701-ben csak a francia Guinea-társaság kapta meg ezt a kizárólagos jogot, méghozzá 10 évre. 1713-ban az angol Déltengeri-társaság szerezte meg a monopóliumot 30 évre. Az angolok számára ez rendkívül jövedelmező vállalkozás volt, hiszen emellett csempészetet is folytattak, így a spanyol amerikai gyarmatok szinte egészen az ő befolyásuk alatt álltak. A szerződést azonban megszegték, és ez ahhoz vezetett, hogy 1739-ben spanyol-angol harcok robbantak ki: ez az ún. „Jenkins füle” háború. Végül 1748-ban Spanyolország az aacheni békeszerződésben ismét az angol kereskedelmi társaságra ruházta az asiento jogát. Ezúttal 4 évre kapták, és ez volt az utolsó ilyen szerződés: 1750-ben Madridban a Déltengeri-társaság 100 ezer sterling kárpótlás fejében lemondott szerződésbeli jogairól.

Források

• Magyar nagylexikon II. (And–Bag). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1994. 458. o. ISBN 963-05-6800-4  
• Kajtár István: Egyetemes állam- és jogtörténet (Budapest-Pécs, 2005)
• Bokor József (szerk.). Assiento szerződések, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 29.