A király és a bohóc
Ebben a szócikkben a koreai nyelvű szavak átdolgozott latin betűs és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani. |
A király és a bohóc (왕의 남자 Vangi namdzsa) | |
2005-ös dél-koreai film | |
A két komédiás: Kam Uszong és I Dzsungi | |
Rendező | I Dzsunik (이준익, Lee Jun-ik) |
Producer | I Dzsunik (이준익, Lee Jun-ik) Csong Dzsinvan (정진완, Jeong Jin-wan) |
Alapmű | Kim Theung (김태웅, Kim tae-woong): I (이 / 爾, Yi) |
Műfaj |
|
Forgatókönyvíró | Cshö Szokhvan (최석환, Choi Seok-hwan) |
Főszerepben | Kam Uszong (감우성, Kam Woo-seong) I Dzsungi (이준기, Lee Joon-gi) Csong Dzsinjong (정진영, Jung Jin-young) |
Zene | I Bjongu (이병우, Lee Byung-woo) |
Operatőr | Csi Girung (지길웅, Ji Gil-woong) |
Vágó | Kim Szangbom (김상범, Kim Sang-beom) Kim Dzsebom (김재범, Kim Jae-beom) |
Hangmérnök | Cshö Thejong (최태영, Choi Tae-Young) |
Jelmeztervező | Sim Hjonszop (심현섭, Shim Hyeon-seop) |
Gyártás | |
Gyártó | Cineworld Eagle Pictures |
Ország | Dél-Korea |
Nyelv | koreai |
Forgatási helyszín | Dél-Korea |
Játékidő | 119 perc |
Költségvetés | 4 milliárd von[1] |
Forgalmazás | |
Forgalmazó | Cinema Service CJ Entertainment |
Bemutató | 2005. december 29. |
Bevétel | 74 466 867 USD[2] |
További információk | |
| |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A király és a bohóc (hangul: 왕의 남자, Vangi namdzsa, handzsa: 王의 男子, RR: Wang-ui Namja?; eredeti címe: King and the Clown) 2005-ben bemutatott dél-koreai film Kam Uszong (감우성, Kam Woo-seong), I Dzsungi (이준기, Lee Joon-gi) és Csong Dzsinjong (정진영, Jung Jin-young) főszereplésével. A kis költségvetésű, híres sztárokat nélkülöző film[1][3] rendkívüli sikert ért el hazájában, vetítésekor minden idők legsikeresebb koreai filmje volt, több mint 12 millió nézővel.[4] A film forgatókönyve Kim Theung (김태웅, Kim tae-woong) I (이 / 爾, Yi) című színműve alapján készült és számos rangos filmes díjat elnyert, valamint pillanatok alatt sztárrá emelte I Dzsungit (이준기, Lee Joon-git).[4] Dél-Korea A király és a bohócot indította a 2006-os legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscar-díjért.[5] A film a hagyományos koreai utazó cirkuszok (szadangphe (사당패, sadangpe)) és az udvari komédiások (kondzsunggvande (궁중광대, gongjungkwangdae)) világát mutatja be, élesen szembe állítva a könyörtelen Jonszangun királlyal, és mindeközben személyes drámákat kibontakoztatva.[1][6] Bár a film a háttérben meghúzódó, homoszexualitást felvonultató jeleneteiről vált híressé, az alkotók nem LMBT-filmnek szánták, nem a szereplők közötti szexualitás a film központi témája.[1][7]
Történet
Alább a cselekmény részletei következnek! |
Csangszeng (Jang-saeng) és Konggil (Gong-gil) vándorkomédiások, akrobatikus kötélmutatványokat és szatirikus színdarabokat adnak elő. Főnökük az így szerzett pénz kiegészítése gyanánt gyakorta áruba bocsátja Konggil (Gong-gil)t, a fiú szinte már nőies szépsége ugyanis megbabonázza az előadásokat figyelő nemes urakat. Csangszeng (Jang-saeng), akivel Konggil (Gong-gil) szoros barátságban van, gyűlöli nézni, hogy a fiút úton-útfélen prostitúcióra kényszerítik, és egy nap nem bírja már tovább és szembeszáll a társulat vezetőjével. Dulakodás közben, amikor a főnök el akarja törni Csangszeng (Jang-saeng) lábát, s ezzel koldussorba kényszeríteni, Konggil (Gong-gil) hátba szúrja a férfit, hogy megmentse társát. Csangszeng (Jang-saeng) és Konggil (Gong-gil) elmenekülnek, és Csangszeng (Jang-saeng) azt javasolja, menjenek Hanjangba, a fővárosba, ott biztosan jól megfizetik a komédiásokat.
Hanjangban a két férfi beáll egy helyi társulatba, akikkel közösen igen merész darabot visznek színre: a királyt és ágyasát, Nokszut (Nok-sut) parodizálják, meglehetősen alpári stílusban. Az előadás nagy sikert arat a nép körében, azonban szemtanúja lesz a király főeunuchja, Cshoszon (Cheo-seon) is, aki felháborítónak véli a darabot és halálra akarja korbácsoltatni a társulat tagjait. Kétségbeesésében Csangszeng (Jang-saeng) egyezséget köt az eunuchhal: ha a darabbal sikerül megnevettetni a királyt, elengedi őket, ha nem, akkor viszont bitófán végzik.
A palotában a társulat reszketve adja elő az idegrohamairól hírhedt király előtt a pikáns darabot. Mindenki legnagyobb meglepetésére, a királynak tetszik a szabad szellemű előadás, s még inkább tetszik neki a csinos Konggil (Gong-gil). Miniszterei ellenállására fittyet hányva a király udvari komédiásokká nevezi ki a társulatot, s nap mint nap magához hívatja Konggil (Gong-gil)t, aki külön bábjátékkal szórakoztatja az uralkodót. A király egyre inkább Konggil (Gong-gil) bűvöletébe esik, a bábjátékok során felszínre kerül az elnyomott gyermekkori trauma: apja megölette az anyját. Csangszeng (Jang-saeng) megneszeli, hogy a király megszállott ragaszkodása a csinos fiúhoz nem fog jóra vezetni és azt javasolja Konggil (Gong-gil)nek, meneküljenek el a palotából, amíg lehet. Konggil (Gong-gil) azonban megsajnálja a gyötört lelkű királyt, és maradni akar, egészen addig, amíg egy őrült rohama során a király saját kezével le nem mészárolja apja ágyasait, akkor érti meg, hogy a király menthetetlenül beteg és veszélyes.
Nokszu (Nok-su) mindeközben mindent elkövet, hogy bajba keverje új „riválisát” és lemásolva Konggil (Gong-gil) kézírását, a királyt kritizáló plakátot készít. Csangszeng (Jang-saeng) magára vállalja a tettet, hogy mentse a fiút, s tömlöcbe kerül. Cshoszon (Cheo-seon) eunuch elengedi a férfit azzal, hogy el kell felejtenie Konggil (Gong-gil)t és elhagyni a palotát azonnal. Csangszeng (Jang-saeng) erre képtelen, inkább kora reggel felmászik a kötélre és hangos játékkal kritizálja a királyt, aki saját íjával kényszeríti földre a komédiást, majd Konggil (Gong-gil) szeme láttára megvakíttatja. Konggil (Gong-gil) megpróbál öngyilkos lenni, de az orvosok megmentik az életét. A király arra kényszeríti Csangszeng (Jang-saeng)et, hogy vakon kötéltáncoljon, Konggil (Gong-gil) pedig vele tart. A fiú megkérdi társát, ha újjászületne, mi akarna lenni, arisztokrata-e, netán király; mire Csangszeng (Jang-saeng) azt feleli: komédiás, és Konggil (Gong-gil) egyetért vele.
A film végén felkelők törnek be a palotába, hogy letaszítsák az őrült kényurat trónjáról, miközben a két komédiás a kötélen táncol felettük, majd a záró képsorokon a társulat idilli képét idézik fel, ahogy táncolva-énekelve szaladnak a mezőn.
Szereplők
Főszereplők[4]
- Kam Uszong (감우성, Kam Woo-seong) mint Csangszeng (장생, Jang-saeng)
Csangszeng (Jang-saeng) vándorkomédiás társulatban él, a csulthagi (줄타기, jultagi), azaz a kötélen egyensúlyozás és az akrobatika mestere. Erős, férfias és karizmatikus ember, aki nem hagyja, hogy szeretteit bántsák, és hű saját elveihez és értékrendjéhez.
- I Dzsungi (이준기, Lee Joon-gi) mint Konggil (공길, Gong-gil)
Konggil (Gong-gil) szinte teljes ellentéte Csangszeng (Jang-saeng)nek, ő is vándorkomédiás, és a két férfit igen szoros barátság, érzelmek kötik össze. Konggil (Gong-gil) rendkívül nőies, szinte törékeny alkat, a cirkuszi előadások során gyakran ölti magára a női szerepeket, felhívva ezzel magára az arisztokraták figyelmét, akiknek aztán előadás után kénytelen egyéb szolgáltatásokat is nyújtani: a társulat főnöke prostitúcióra kényszeríti.
- Csong Dzsinjong (정진영, Jung Jin-young) mint Jonszangun király (연산군, Yeonsangun király)
A király szinte az őrület határán lépdel, gyűlöli apját, aki megölette az édesanyját, mert az ágyasok állandóan rivalizáltak miatta. Gyermekkori traumája miatt labilis elmeállapotú, igen veszélyes emberré vált, aki kénye-kedve szerint gyilkol egy-egy őrületrohamot követően. Magányossága és visszafojtott, időnként felrobbanó dühe miatt irigyli és egyben igényli a vándorkomédiások szabad szellemét, vidámságát, és a szépséges Konggil (Gong-gil) az egyetlen, aki mellett igazán jól érzi magát.
- Kang Szongjon (강성연, Kang Seong-yeon) mint Csang Nokszu (장녹수, Jang Nok-su)
Kiszengből lett a király ágyasa, hataloméhes és csak magának akarja a királyt, emiatt féltékenység és irigység gyötri, amikor a király minden figyelmét egy fiatal férfinak, Konggil (Gong-gil)nak szenteli.
További szereplők
- Csang Hangszon (장항선, Jang Hang-seon) mint Kim Cshoszon (김처선, Kim Cheo-seon), eunuch
- Ju Hedzsin (유해진, Yoo Hae-jin) mint Jukkap (육갑, Yuk-gab), komédiás
- Csong Szokjong (정석용, Jeong Seok-yong) mint Cshilduk (칠득, Chil-deuk), komédiás
- I Szunghun (이승훈, Lee Seung-hun) mint Phalbok (팔복, Pal-bok), komédiás
Háttér, forgatás
Előzmények, szereplőválogatás
A film alig több mint négymilliárd vonból[* 1] készült el, ami egy szaguk (sageuk) esetében igen alacsony költségvetésnek minősül. I Dzsunik (Lee Jun-ik) a gyártó Cineworld adósságai miatt Kang Uszok (강우석, Kang Woo-suk)[* 2] rendező-producertől kért és kapott kamatmentes kölcsönt. I (Lee) már az 1990-es években gondolkodott történelmi dráma forgatásán, végül a tervező csapat egyik tagja ajánlotta neki Kim Theung (Kim tae-woong) I (Yi) című színdarabját, ami felkeltette a rendező érdeklődését. Az egyeztetések azonban nem mentek gond nélkül, Kim és I (Lee) másképp értelmezték a történetet, Kim számára Konggil (Gong-gil) volt a főszereplő, I (Lee)t azonban sokkal jobban érdekelte Csangszeng (Jang-saeng). Ráadásul Kim eleinte csak a profitorientált filmest látta a rendezőben, és nem tartotta érdemesnek a műve átdolgozására. A félreértéseket kiküszöbölték, és I (Lee) megkezdte a háttérkutatást: egyrészt a szinte elfeledett ősi művészet, a koreai komédiások (szadangphe (사당패, sadangpe)) életét, másrészt általánosságban az utazó cirkuszosok, udvari bohócok világát tanulmányozta, jórészt William Shakespeare művein keresztül.[1][8] A rendező ugyancsak kikérte az egyik utolsó vándorkomédiás, Kim Gibok (김기복) véleményét is, aki úgy nyilatkozott, a vándor mutatványosokat régen koldusokként kezelték, ezért a férfi–férfi kapcsolat nem volt ritka az ilyen társulatokban, mivel szinte lehetetlen volt az így élő művészeknek feleséget találni, ennek ellenére az érzelmeken, a kötődésen, és nem a fizikai vonzalmon volt a hangsúly – filmjében I (Lee) is ezt kívánta hangsúlyozni.[3]
Csangszeng (Jang-saeng) szerepére először Csang Hjokot (장혁, Jang Hyukot) kérték fel, azonban a színésznek be kellett vonulnia katonának, így a rendező I Bomszunak (이범수, Lee Beom-sunak) ajánlotta fel a lehetőséget, ő azonban Csang (Jang)gal való szoros barátsága miatt inkább visszautasította a szerepet, így végül Kam Uszong (Kam Woo-seong) kapta meg.[9] Csong Dzsinjong (Jung Jin-young) korábban többször is dolgozott együtt I (Lee)vel, a rendező pedig azt javasolta neki, felejtse el Jonszangun király (Yeonsangun király) szokásos történelmi ábrázolását és koncentráljon az emberi érzelmekre, a király tettei mögött meghúzódó emberi, jellembeli motivációkra.[1] Konggil (Gong-gil) szerepéhez először Pak Heilre (박해일, Park He-ilre) gondoltak, végül azonban mégis úgy döntöttek, meghallgatást rendeznek, amit végül az akkor még szinte ismeretlen I Dzsungi (Lee Joon-gi) nyert meg,[1] akit korábban több száz meghallgatáson utasítottak el, mert „túl femininnek” találták az arcát.[10]
A stáb szembe találta magát a helyszín problémájával is. Kevés pénzük volt, arra semmiképp nem volt elegendő, hogy saját díszletet építsenek. A Csang Hjok (Jang Hyuk) visszalépése miatt bekövetkezett több hónapnyi csúszás végül a segítségükre lett, az épp befejezett történelmi sorozat, az Immortal Admiral Yi Sun-sin meglévő díszletét használták, ezzel több százmillió vont spórolva meg.[1]
Forgatás
A komédiásokat alakító színészeket a hagyományos koreai népzenét játszó Norum Macshi (노름 마치, Noreum Machi)[* 3] együttes és tánccsoport készítette fel a tradicionális hangszerek kezelésére és a színművek előadására mintegy két hónap alatt.[7] Az akrobatikus mutatványokat és egyben a színészek ilyen irányú felkészítését az Anszong Namszadang Paudogi (안성 남사당 바우덕이, Anseong Namsadang Baudeogi)[* 4] társulatra bízták.[6] A kötéltáncos mutatványok nagy részét Kam Uszong (Gam Woo-Sung) maga végezte, csak a legveszélyesebb jelenetekben helyettesítette a tanára.[7]
Az első előadás összetett jelenetének felvételére összesen egy napja volt a stábnak. Általában elég rövid idő alatt kellett mindent felvenniük, a híres „Te vagy ott, én itt vagyok”-jelenetet a dombtetőn például egyetlen óra alatt vették filmre, és ez volt az egyik jelenet, amit I Dzsungi (Lee Joon-gi)nak a meghallgatáson elő kellett adnia. A napszak miatt a környező táj szépségét nem sikerült úgy bemutatniuk, ahogy azt a rendező eltervezte, ezért digitális színjavítással próbáltak javítani rajta. A jelenetnél, ahol a két komédiás Hanjangban párbajra hívja a helyi társulatot, 150 statisztát alkalmaztak. A palotajelenetek felvételére mindössze három napjuk volt, és extrém időjárási körülmények nehezítették a munkát, rendkívül meleg volt, és időszakos záporok zavarták meg a munkát. A pekingi opera jelenetét eredetileg nem tervezték olyan látványosra, mint amilyenre sikerült, később döntöttek úgy, hogy színesítik a jelenetet.[7][6]
I Dzsungi (Lee Joon-gi) Kam (Gam) javaslatát követve a forgatási szünetekben sem lépett ki a szerepéből, ritkán lehetett mosolyogni látni. A szerepre úgy készült, hogy a színházi bemutatók felvételeit tanulmányozta.[7] A színész a forgatás során meg is sérült, a sötét díszletben egy lépcsőről zuhant le, kórházba szállították, de amint összevarrták a sebet a lábán, visszatért forgatni.[11]
A kosztümök terén a tervező arra törekedett, hogy minél autentikusabbak legyenek. Mivel a kora 16. századi hanbok még nem volt olyan harsány színű, mint amit a nézők a korábbi történelmi filmekben megszokhattak, a ruhák egyszerűnek tűnnek, pasztellszíneket használtak és igyekeztek mellőzni a legtöbb filmben alkalmazott kínai hatást. Egyedül a pekingi opera jeleneténél tettek kivételt, ezzel a jelenettel hangsúlyozva a koreai és a kínai művészetek közötti különbséget. A jelenet nem korhű, mivel a 16. században ez a műfaj még nem létezett, így a koreai udvarban sem ismerhették.[7]
Helyszínek
A palotajelenetek egy részét az észak-csollai Puani (Buani) Vizuális Élményparkban forgatták, ahol a Cshangdokkung (Changdeokgung) palota egyes épületeinek korhű másai találhatóak,[4][12] míg más jeleneteket a Hvaszong (화성, Hwaseong) erődben található Henggung (행궁, Haenggung) palotában vettek fel. A jelenetet, amikor Konggil (Gong-gil) a bambuszerdőben menekül a rá vadászó íjászok elől, az észak-csollai Kocshangban (고창, Gochangban) rögzítették, ugyanott, ahol A palota ékköve egyes jeleneteit is. A záró jelenetsor helyszínéül szolgáló völgy a Kjonggi (경기, Gyeonggi) tartománybeli Jangphjong (양평, Yangpyeong) megyében található, a Jumjongszan (유명산, Yumyeongsan) és a Tebuszan (대부산, Daebusan) hegyek között. Ugyancsak a közelben forgatták a jelenetet, ahol a két komédiás vaknak tetteti magát.[4] A helyszínek közé tartozott még a Koreai Szabadtéri Néprajzi Múzeum Kjonggiban.[7]
Zene
A film zenéjében a hagyományos koreai hangszerek mellett a zeneszerző a vonós hangszerekre is erőteljesen támaszkodott.[6]
Az összes szám szerzője I Bjongu (이병우, Lee Byung-woo)[6].
# | Cím | Hossz |
---|---|---|
1. | 가려진 Karjodzsin (Elfátyolozva) | 5:53 |
2. | 먼길 Mongil (Hosszú út) | 1:35 |
3. | 각시탈 Kaksithal (Női maszk) | 0:48 |
4. | 돌아올수 없는 Toraolszu omn-nun (Nincs visszaút) | 1:34 |
5. | 너 거기 있니? 나 여기 있어 No kogi inn-ni? Na jogi isszo (Te ott vagy? Én emitt vagyok.) | 1:29 |
6. | 세상속으로 Szeszangszoguro (A világba) | 1:45 |
7. | 위험한 제의 하나 Ühomhan csei hana (Veszélyes javaslat 1) | 0:45 |
8. | 행복한 광대들 Hengbokhan kvangdedul (Boldog komédiások) | 1:32 |
9. | 내가 왕이 맞느냐? Nega vangi mannunja? (Én vagyok a király vagy sem?) | 0:49 |
10. | 위험한 제의 둘 Ühomhan csei dul (Veszélyes javaslat 2) | 0:45 |
11. | 꿈꾸는 광대들 Kkumkkunun kvangdedul (Álmodozó komédiások) | 1:01 |
12. | 수청 Szucshong (Szolgálólány) | 1:07 |
13. | 인형 놀이 Inhjong nori (Játék a babákkal) | 1:06 |
14. | 연정 Jondzsong (Romantikus érzelmek) | 0:50 |
15. | 그림자 놀이 - 봉황은 울지 않는다 Kurimdzsa nori - Bonghvangun uldzsi anhnunda (Árnyjáték - A főnix nem sír) | 1:48 |
16. | 피적삼의 울음소리 Phidzsokszami urumszogi (A véres rongyok sikolya) | 1:52 |
17. | 광대사냥 Kvangdeszanjang (Bohócvadászat) | 1:40 |
18. | 광대의 죽음 Kvangdei csugum (A bohóc halála) | 0:45 |
19. | 어서쏴 Oszoszzva (Lőj hát) | 0:39 |
20. | 질투 Csilthu (Féltékenység) | 0:36 |
21. | 장생의 분노 Csangszengi punno (Csangszeng haragja) | 1:21 |
22. | 내가 썼소 Nega szossz-szo (Én írtam) | 0:54 |
23. | 애원 Evon (Mentség) | 1:03 |
24. | 장생의 외침 Csangszengi öcshim (Csangszeng kiáltása) | 1:48 |
25. | 눈먼 장생 Nunmon Csangszeng (Vak Csangszeng) | 3:30 |
26. | 자궁속으로 Csagungszoguro (Az anyaméhbe) | 1:24 |
27. | 반정의 북소리 Pandzsongi pukszori (Pandzsong dobolása) | 0:39 |
28. | 반허공 Panhogong (A levegőben) | 3:56 |
29. | 에필로그 - 돌아오는길 Ephillogu - Toraonungil (Epilógus - Úton hazafelé) | 3:22 |
30. | 반허공 Panhogong (gitár verzió) (A levegőben) | 3:54 |
Fogadtatás
Dél-Koreában a film minden idők legsikeresebb filmje lett, négy hónapig vetítették és összesen 12,3 millió jegyet adtak el rá, csak a fővárosban több mint 3,5 milliót.[13][1] Az első héten 6,5 milliárd vonos bevétellel lett első az eladások tekintetében,[14] nemzetközileg pedig összesen 74,4 millió amerikai dollárral zárt.[2]
Az alacsonynak számító költségvetésből készült film sikere meglepő volt, különösen a tradicionális témáját és a homoszexuális felhangot tekintve. A siker a készítőket is meglepte, akik nem számítottak hárommilliónál több nézőre,[1][7] különösen mivel sem a rendező, sem a színészek nem tartoztak a sztárok közé, mint például a Thegukki vagy a Silmido című, hasonlóan több mint tíz millió főt vonzó mozik esetében.[15][16] Dél-Korea úgy döntött, ezt a filmet indítja a 2006-os legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscar-díjért.[5]
A filmet a hazai és a külföldi kritikusok is jól fogadták, azonban a Twitch Film kritikusa megjegyzi, hogy a nyugati média jobbára a homoszexualitásra, a király Konggil (Gong-gil) iránti megszállottságára és a két komédiás közötti kimondatlan szerelemre koncentrált, a Brokeback Mountain – Túl a barátságon című filmhez hasonlítva az alkotást, ami a Twitch Film szerint egyáltalán nem a film központi témája.[1][7] A rendező többször is hangsúlyozta, hogy a filmben megjelenített homoszexualitás nem igazodik a nyugati nézők elképzeléseihez: „Ez nem olyan homoszexualitás, mint amit Nyugaton ismernek. Nem olyan, mint a Brokeback Mountainben. Ott a homoszexualitás a végzet, nem pedig választás eredménye. Itt [A király és a bohócban] viszont [szükséges] gyakorlat.”[3]
A DVDTalk kritikusa, Thomas Spurlin dicsérte a színészek alakítását, és különösen kiemelte I Dzsungit (Lee Joon-git), aki szerinte remek választás volt az igen kényes szerepre.[17] Ezzel szemben a Flixist kiábrándítónak tartotta a színész játékát egyes jelenetekben, a filmet azonban „fantasztikusnak” ítélte, az angol nyelvű feliratok túlzott shakespeare-i jellegétől eltekintve.[18] A Twitch Film és a Koreanfilm.org is egyaránt a kiváló történetmesélési technikának tulajdonítja a film kivételes sikerét, annak, hogy a nézők minden korosztályát képes volt megszólítani, időseket és fiatalokat egyaránt, különösebb marketing nélkül is.[1][19] Utóbbi kritikus a két főszereplő játékát is kiemelte: „A jól kidolgozott cselekményen kívül a film igazi fénypontja mégis a két komédiás szerepjátéka. Mindkét színész lenyűgöző a szópárbajokban és az előadások alatti elragadtatásukat tekintve; az ember azt kívánja, bárcsak több ilyen jelenet lenne.”[19]
Az alkotás az akkor kezdő színész I Dzsungit (Lee Joon-gi) azonnal sztárrá emelte,[1] és a Koreanfilm.org megjegyzi, hogy általánosan az a vélekedés, I (Lee) beválogatása miatt sikerült a filmre rekordmennyiségű jegyet eladni.[19] A színész maga úgy nyilatkozott: „A nőies szerep újdonság volt számomra, és élveztem, hogy gyönyörűnek neveztek”,[10] azonban azt is hozzátette, nem szeretné, ha beskatulyáznák a szerep miatt.[20]
Díjak és elismerések
2006 Blue Dragon Film Awards[21]
- Legjobb filmzene – I Bjongu (Lee Byeong-woo)
- Legjobb film (jelölés)
- Legjobb színész – Kam Uszong (Gam Woo-seong) (jelölés)
- Legjobb rendező – I Dzsunik (Lee Jun-ik) (jelölés)
- Legjobb férfi mellékszereplő – Ju Hedzsin (Yoo Hae-jin) (jelölés)
- Legjobb női mellékszereplő – Kang Szongjon (Kang Seong-yeon) (jelölés)
- Legjobb művészeti rendezés – Kang Szungjong (Kang Seung-yong) (jelölés)
- Legjobb vizuális effektek (jelölés)
- Legjobb új színész – I Dzsungi (Lee Joon-gi) (jelölés)
2007 Deauville American Film Festival[21]
- Zsűri díja
2006 Grand Bell Awards[21]
- Legjobb film
- Legjobb színész – Kam Uszong (Gam Woo-seong)
- Legjobb rendező – I Dzsunik (Lee Jun-ik)
- Legjobb férfi mellékszereplő – Ju Hedzsin (Yoo Hae-jin)
- Legjobb forgatókönyv – Cshö Szokhvan (Choi Seok-hwan)
- Legjobb operatőri munka
- Legjobb új színész – I Dzsungi (Lee Joon-gi)
- Legjobb női mellékszereplő – Kang Szongjon (Kang Seong-yeon) (jelölés)
- Legjobb művészeti rendezés – Kang Szungjong (Kang Seung-yong) (jelölés)
- Legjobb jelmez (jelölés)
- Legjobb vágás – Kim Dzsebom (Kim Jae-beom) és Kim Szangbom (Kim Sang-beom) (jelölés)
- Legjobb zene – I Bjongu (Lee Byeong-woo) (jelölés)
- Legjobb hang (jelölés)
2006 Korean Film Awards[21]
- Legjobb új színész – I Dzsungi (Lee Joon-gi)
- Legjobb film (jelölés)
- Legjobb rendező – I Dzsunik (Lee Jun-ik) (jelölés)
- Legjobb női mellékszereplő – Kang Szongjon (Kang Seong-yeon) (jelölés)
- Legjobb művészeti rendezés – Kang Szungjong (Kang Seung-yong) (jelölés)
2006 Paeksang Arts Awards[21]
- Legjobb új színész – I Dzsungi (Lee Joon-gi)
- Zsűri díja
- Legjobb film (jelölés)
- Legjobb színész – Kam Uszong (Gam Woo-seong) (jelölés)
- Legjobb rendező – I Dzsunik (Lee Jun-ik) (jelölés)
- Legjobb forgatókönyv – Cshö Szokhvan (Choi Seok-hwan) (jelölés)
Megjegyzések
Jegyzetek
- ↑ a b c d e f g h i j k l m Twitch1
- ↑ a b Box Office Mojo
- ↑ a b c NYT
- ↑ a b c d e KTO
- ↑ a b Hancinema
- ↑ a b c d e Twitch3
- ↑ a b c d e f g h i Twitch2
- ↑ Hangul Celluloid
- ↑ TV Report
- ↑ a b New Paper
- ↑ NewsWire
- ↑ Puan
- ↑ KFC
- ↑ Box Office Mojo 2
- ↑ KFC2
- ↑ Chosun Ilbo
- ↑ DVDTalk
- ↑ Flixist
- ↑ a b c Koreanfilm
- ↑ MBC
- ↑ a b c d e Cinemasie
Források
- ↑ Box Office Mojo: WANG-UI NAMJA (THE KING AND THE CLOWN). Box Office Mojo. (Hozzáférés: 2013. december 13.)
- ↑ Box Office Mojo 2: South Korea Box Office: December 30–January 1, 2006. Box Office Mojo. (Hozzáférés: 2013. december 13.)
- ↑ Cinemasie: The King and The Clown. Cinemasie. (Hozzáférés: 2013. december 13.)
- ↑ Chosun Ilbo: ’The King and the Clown’ Draws 10 Million Viewers. Chosun Ilbo, 2006. február 10. (Hozzáférés: 2013. december 13.)
- ↑ DVDTalk: Spurlin, Thomas: The King and the Clown. DVdTalk, 2011. szeptember 6.
- ↑ Flixist: Review: The King and the Clown. Flixist. [2013. november 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. december 13.)
- ↑ Hancinema: King and the Clown chosen as Korea's Oscar entry. Hancinema, 2006. szeptember 21. (Hozzáférés: 2013. december 9.)
- ↑ Hangul Celluloid: Lee Jun-ik interview. Hangul Celluloid, 2012. június 28. (Hozzáférés: 2013. december 11.)
- ↑ KFC: D’Sa, Nigel (2006. április 25.). „King and the Clown Retires After Hit Run”. Korea Film Biz Zone, Kiadó: Korean Film Council. (Hozzáférés: 2012. október 16.)
- ↑ KFC2: Yi, Ch'ang-ho. „King and the Clown expected to be as popular as Taegukgi and Silmido”, Korea Film Biz Zone , 2006. február 13. (Hozzáférés: 2012. október 16.)
- ↑ Koreanfilm: The King and the Clown. Koreanfilm.org. (Hozzáférés: 2013. december 13.)
- ↑ KTO: The King and The Clown. KTO. [2013. december 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. december 10.)
- ↑ MBC: Interview with Lee Jun-ki (July 6, 2007), Played the role of Lee Soo-hyun in MBC's Time Between Dog and Wolf (TV). MBC. [2013. december 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. december 13.)
- ↑ New Paper: (2006. június 21.) „Lee Joon Ki shoots to stardom overnight as cross-dressing character”. The New Paper, Kiadó: The Queer Librarian. (Hozzáférés: 2013. december 11.)
- ↑ NewsWire: ‘왕의 남자’ 신예 이준기의 부상 투혼 (koreai nyelven). NewsWire, 2005. augusztus 29. (Hozzáférés: 2013. december 13.)
- ↑ NYT: Gay-Themed Film Gives Closet Door a Tug. The New York Times, 2006. március 31. (Hozzáférés: 2013. december 12.)
- ↑ Puan: Buan Visual Theme Park. Buan-gun. [2015. szeptember 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. december 11.)
- ↑ TV Report: ’밤밤’ 이범수 "’왕의 남자’ 캐스팅, 장혁 때문에 거절" (I Bomszu: Csang Hjok miatt utasítottam vissza A király és bohóc szerepét) (koreai nyelven). TV Report, 2011. március 15. (Hozzáférés: 2013. december 11.)
- ↑ Twitch1: KING AND THE CLOWN SPECIAL: 왕의 남자 (The King and The Clown) Part 1 of 3. Twitch Film, 2006. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. december 10.)
- ↑ Twitch2: KING AND THE CLOWN SPECIAL: 왕의 남자 (The King and The Clown) Part 2 of 3. Twitch Film (Screen Anarchy), 2006. (Hozzáférés: 2022. november 2.)
- ↑ Twitch3: KING AND THE CLOWN SPECIAL: 왕의 남자 (The King and The Clown) Part 3 of 3. Twitch Film, 2006. [2013. december 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. december 10.)
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a King and the Clown című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Korea-portál
- Filmművészetportál